Amikor egy kutya meghal, a gazdák gyakran észreveszik, hogy a családban élő többi eb viselkedése megváltozik. Sokuk visszahúzódóbbá vagy levert hangulatúvá válik, mások kevesebbet esznek, vagy éppen sokkal ragaszkodóbbak lesznek. Ezek a külső jelek arra utalnak, hogy a kutyák bizonyos formában gyászolnak.
Mivel kedvenceink nem tudják szavakkal elmondani, mit éreznek, az érzelmi állapotukról kizárólag a viselkedésükből következtethetünk — abból, ahogyan bizonyos helyzetekben reagálnak.
Amikor egy ember elveszít valakit, nyíltan képes beszélni a gyászáról, ám a viselkedése önmagában is árulkodó: szétszórt, kedvetlen, visszahúzódik, nem eszik, elveszíti a motivációját, gyakran sír, sokat alszik. Ezek a jelek szavak nélkül is mutatják a fájdalmat.
Hasonló változások jelentkezhetnek a kutyáknál is, ha elveszítik társukat. Sok kutya depressziószerű tüneteket mutat: elveszíti az érdeklődést a kedvenc tevékenységei iránt, többet pihen, és általánosságban kedvetlenebbé válik. Ugyanakkor fontos tudni, hogy egy beteg kutya szintén viselkedhet így, ezért ha a kutya visszahúzódó, bágyadt vagy többet alszik, mindenképpen érdemes állatorvossal konzultálni.
A gyászoló kutyánál gyakran jelentkezik étvágytalanság, zavartság vagy túlzott ragaszkodás — sokszor szó szerint árnyékként követi a gazdát.
Ha az elhunyt kutyát állatorvosnál altatták el, a túlélő társ akár napokon át az ablaknál ülhet, várva, hogy a barátja hazatérjen. Ez az állapot sokszor a szeparációs szorongáshoz hasonló. Látható tehát, hogy a kutya viselkedése nagyon közel áll ahhoz, amit az emberi gyászfolyamatban megfigyelhetünk.
Az American Society for the Prevention of Cruelty to Animals 1996-os kutatása megerősítette mindezt: a gyászoló kutyák 36%-a kevesebbet evett, 11% teljesen abbahagyta az evést. A kutyák 63%-a többet nyafogott, sírt vagy csendesebb lett a megszokottnál. Sokuk alvási szokásai megváltoztak — más helyeken vagy többet aludtak. A vizsgált ebek több mint fele nagyobb ragaszkodást mutatott a gazda iránt.
Összességében a kutyák kétharmada legalább négy különböző viselkedésváltozást produkált a veszteség hatására.
Ahogyan az embereknél, úgy a kutyáknál is fontos a támogatás. Ha akár egy ember, akár egy állattárs elvesztése miatt gyászol, a gazdinak több figyelmet kell fordítania rá. Érdemes hosszabb sétákat tenni, többet játszani, kirándulni, barátokat meghívni, ha a kutya szereti az emberi társaságot. Otthon lehet neki olyan elfoglaltságot adni, amely leköti és gondolkodásra készteti.
A lényeg: legyen mellette a gazda, amikor csak lehetséges.
Súlyosabb esetekben előfordulhat, hogy a kutya nem reagál azonnal a felkínált figyelemre vagy játékra. Ahogy az emberek esetében, itt is igaz, hogy az idő gyógyító erejű. Az ASPCA megfigyelései szerint a legtöbb kutya két hét elteltével kezd visszatérni a megszokott kerékvágásba, ám néhány esetben akár hat hónap is szükséges a teljes felépüléshez.
Fontos tudni, hogy ha a kutya sír vagy vonyít, azt soha nem szabad jutalomfalattal vagy extra figyelemmel „jutalmazni”. Ezzel akaratlanul is megerősítjük a viselkedést. A dicséret és jutalom csak akkor járjon, amikor a kutya nyugodt, pihen vagy pozitív, elfogadható módon viselkedik.
Ha a gyász olyan mértékű, hogy a gazda aggódik, érdemes állatorvoshoz fordulni. Előfordulhat, hogy átmeneti gyógyszeres kezelésre van szükség — ezt kizárólag orvos határozhatja meg.
Amennyiben új kutya örökbefogadását vagy vásárlását fontolgatja a család, várják meg, amíg mind a gazda, mind a kutya kiheveri a veszteséget. Egy új jövevény érkezése túlságosan nagy stresszt okozhat egy gyászoló állatnak. A türelem ilyenkor különösen fontos: a kutyának ugyanúgy hiányozhat a társa, mint a családnak — akkor is, ha a felszínen nem tűntek szoros barátoknak.