Gondolkozott már azon, miért követi árnyékként a gazdáját egy uszkár? Miért nem tud ellenállni egy beagle a szomszéd kert felfedezésének? Vagy hogyan képes egy golden retriever órákon át boldogan hordani oda-vissza egy botot? A legtöbb gazda nem tanítja ezekre tudatosan a kutyáját – sőt, néha szeretné is leszoktatni róla. Mégis úgy tűnik, mintha ezek a viselkedések mélyen beléjük lennének kódolva.
A magyarázat: a szelektív tenyésztés.
A legegyszerűbb megfogalmazás szerint a szelektív tenyésztés azt jelenti, hogy egy állatot tudatosan egy adott cél, feladat vagy tulajdonság érdekében pároztatnak tovább. Vegyünk egy példát: egy alomból a gazda olyan kölyköt keres, amely ösztönösen a juhokra figyel. Ezt a kiskutyát megtartja, kiképzi, majd később egy hasonló feladatokban tehetséges és ügyes partnerrel párosítja. Így nő az esély, hogy a következő generációkban is megjelenjen az elvárt viselkedés.
Nemcsak a képességek alapján történhet szelekció, hanem küllem szerint is. Lehet cél a nagyobb test, a hosszabb szőr, egy bizonyos szín vagy alkat. Ehhez két olyan kutya kell, amely már rendelkezik az adott tulajdonsággal, majd az utódok közül ismét kiválasztják a célnak leginkább megfelelőt. Generációk alatt a változatosság csökken, az elvárt külső vagy viselkedési jegyek pedig egyre határozottabban jelennek meg.
Mit örökölt a kutya az őseitől?
A kutyafajtákat eredetileg funkció szerint tenyésztették: vadászatra, elhozásra, terelésre, őrzésre, védelemre. A berni pásztorkutyát erős teste és bundája a nyájak őrzésére tette alkalmassá. A basset houndokat kiváló szaglásuk miatt nevükhöz híven „nyomkövetésre” használták. Az agár hosszú lábaival villámgyors vadászkutya lett. A rottweiler természetes őrző ösztöne miatt vált megbecsült védőkutyává.
A szelektív tenyésztés megértéséhez azonban érdemes visszatekinteni a farkasok ösztöneire. A vadászat során a különböző egyedek más-más feladatokban jeleskedtek: volt, aki a nyomot követte, volt, aki üldözött, volt, aki leterítette a zsákmányt. Az ember ezeket az ösztönöket „szétszedte”, és külön fajtaként tökéletesítette tovább.
Így alakult ki többek között
- az agár, aki figyel és fut
- a véreb, aki szag alapján vezet
- a pointer vagy vizsla, aki jelez
- a pásztorkutya, aki ösztönből terel
- a terrier, aki kiás mindent
- a retriever, aki elhoz és visszavisz bármit
Bizonyos fajták génjeiben a zsákmány leöléséhez szükséges ösztönök is tovább éltek. A rottweiler, chow-chow, pitbull, akita olyan fajták, melyeknél az agresszió nem véletlen, hanem célzottan szelektált tulajdonság volt. Természetesen megfelelő képzéssel és felügyelettel ezek az erők jól irányíthatók.
A modern idők finomhangolása
Míg régen a tenyésztés legfontosabb szempontja a teljesítmény volt, az utóbbi száz évben sok fajtánál a küllem került előtérbe. Ma már vannak minik, óriások, extrán szőrösek, extrán kopaszok. Elég megnézni egy száz évvel ezelőtti uszkár, yorkshire terrier vagy német juhászkutya fotóját, és összevetni egy mai kiállítási példánnyal: hatalmas különbségek látszanak.
Ez önmagában nem baj – a probléma akkor kezdődik, amikor a küllemre koncentráló tenyésztés során elveszik a fajta eredeti funkciója és viselkedésmintája.
Fajtajellegek és viselkedési sajátosságok
A gazdának fontos tisztában lennie kutyája ősi hajlamaival, mert ez meghatározza a hétköznapokat is. Ha a család a border collie-t választja, számolni kell a gyerekek „terelgetésével”. A dalmata hosszú távú futásra való – érdemes vele sportolni. A labrador a labdázás élharcosa. A csivava vagy a máltai viszont valószínűleg sosem lesz lelkes apportírozó – nem erre tenyésztették őket.
Minden fajta más, minden egyed egyedi. Előfordulhat, hogy egy labrador nem rajong az apportért, vagy egy terrier nem kapar ki minden gödröt – de ennek az esélye kisebb, mintha alapból olyan fajtát választanánk, amelyiknek sosem volt része a funkcionális szelekcióban.
A genetika csak az egyik tényező
A kutya személyiségét három nagy erő formálja:
- Genetika – amit örököl
- Szocializáció kölyökkorban – amit megtanul
- Felnőttkori környezet – amit megtapasztal
A géneket nem tudjuk átírni, de egy jól megtervezett, korán elkezdett szocializáció és következetes nevelés még egy genetikailag „erős” ösztönökkel rendelkező kutyából is kiegyensúlyozott, megbízható társat formálhat.