Szombat este a barátai hívják: koncert, vacsora, koktélok, jó hangulat. Ön mégis nemet mond, mert inkább otthon maradna játszani a cicával, vagy nem szeretné magára hagyni a kutyát – végül is ki vinné akkor le sétálni? A barátok persze hitetlenkedve néznek, és kijelentik: „Te túlzásba viszed ezt az állatos dolgot.” De vajon igazuk van?
A válasz nem fekete-fehér. Teljesen normális, ha valaki inkább a csendes, otthon töltött estét választja egy zajos, füstös szórakozóhely helyett – főleg, ha a kedvencével szeretne pihenni.
Gond akkor van, amikor az állat iránti kötődés már az emberi kapcsolatok rovására megy.
Akkor, amikor egy kutya vagy macska érzelmi pótlékká válik, és lassan átveszi az emberek helyét az életünkben.
Egy friss cikk is rávilágított: ha valaki többször él át kudarcot a párkapcsolataiban, könnyen úgy érezheti, hogy egy állat társasága biztonságosabb, egyszerűbb és érzelmileg kielégítőbb. Hiszen egy kutya vagy macska nem kritizál, nem követel, nem hagyja el az embert – így könnyű velük elkerülni az intimitással vagy elköteleződéssel kapcsolatos félelmeket.
Mikor érdemes elgondolkodni azon, hogy túlzásba visszük-e az állatszeretetet?
A következő kérdések segíthetnek. A lényeg, hogy őszintén válaszoljunk magunknak:
- Mennyire engedem meg, hogy a kedvencem beleszóljon a mindennapi életembe?
- Hatott-e már negatívan a kutyám vagy macskám valamely fontos kapcsolatomra (párkapcsolat, család, barátok)?
- Kizárom-e a környezetemből az embereket a kedvencem miatt?
- Gyakran mondok le programokról, ahol a kedvencem nem lehet velem?
- Olyan sok időt és energiát fordítok az állatra, hogy közben saját szükségleteim háttérbe szorulnak?
- Úgy érzem, nem tudnék létezni nélküle?
Ez utóbbi azért különösen fontos, mert legtöbbször túléjük háziállatainkat, és az ilyen mértékű függőség súlyos gyásszal, depresszióval járhat.
És mi van az állattal?
Bár egy kutya vagy macska nem bánja, ha túlságosan szeretjük, az egészségtelen kötődés akkor is problémát szülhet – csak másképp. Az állat könnyen azt hiheti, hogy ő a falkavezér, ami komoly viselkedési gondokhoz vezethet, de kialakulhat szeparációs szorongás is. Elég, ha a gazdi csak a fürdőszobába megy, az állat pedig pánikba esik. A „cuki árnyékként követlek mindenhova” viselkedés mögött legtöbbször bizonytalanság és félelem áll, amelyet akaratlanul is a gazdi alakít ki. Ennek következményei lehetnek: sírás, rombolás, kaparás, ugatás vagy lakásbalesetek, amikor egyedül marad az állat. Nem rosszaságból teszi – hanem kétségbeesésből.