A játék igazán élvezetes tevékenység, amelynek során az állatok olyan viselkedést mutatnak, amely nem része életük rendszeres tevékenységének. A játék értelemszerűen szórakoztató, hiszen amikor már nem szórakoztató, megszűnik játék lenni. Játék közben a kutyák viselkedése komolyság nélküli – futnak, ugrálnak, kergetnek, rágcsálnak, birkóznak, harapnak, elrejtőznek.
A kutyák jellegzetes testtartással jelzik a játékra való felhívást a társak felé: mellső lábaikon a könyökükre támaszkodnak, a farukat magasba emelik, farkuk magasan áll és csóvál. Esetenként vakkanthatnak, ugathatnak is, miközben a szájuk tátva és a fülüket hegyezik.
A játék leggyakrabban két vagy több kutya között zajlik, de esetenként, társ hiányában akár magában is játszhat az eb.
Miért játszanak a kutyák?
A játék minden kölyök állat számára a felnőtté válás elengedhetetlen része. Egyes vélemények szerint a játék nélkül nem megfelelő az állat fejlődése, bár más vélemények szerint ez nem teljesen igaz, mivel azok az állatok, amelyek számára betegség vagy más ok miatt nem adatott meg a kölyökkori játék, későbbi viselkedésükben nem térnek el társaiktól. Ezzel együtt kijelenthető, hogy azok az ebek, amelyek megkapták a kölyökkori játék lehetőségét, némileg gyorsabban fejlődnek, mint a játéktól megfosztott társaik, ám megfelelő körülmények esetén a végeredmény általában többé-kevésbé ugyanaz lesz.
Azonban felmerül a kérdés, hogy ha a játék nem feltétlenül szükséges a normális fejlődéshez, akkor mégis mire jó?
A játék nem más, mint annak a próbája, hogyan viselkednek a felnőttek, így pedig felkészíti a fiatal állatot arra, ami előtte áll az életben. Ennek oka az, hogy miközben játszanak, a kölykök testüket és elméjüket is aktívan használják, ezáltal pedig egészségesebbek és okosabbak lesznek. Márpedig az egészség, a rutin, az okosság a természetben előnyt jelenthet a számukra azokkal a társaikkal szemben, akik a viselkedési normák és a vadászat alapjait sem sajátították el a játék által.
A különféle játéktípusok a tanulás érzékeny időszakaival párhuzamosan bontakoznak ki, így a játék általi tanulás a leghatékonyabb.
A kölyökkutya körülbelül 3 hetes korban kezd el játszani. Ilyenkor elsősorban a száját használja anyjával és alomtársaival szemben. Ezt követi a játékkérés elsajátítása, a verekedés játéka, a bántalmazás, a tisztelet, és végül a szexuális játék. Ezek mindegyike a való életre készítik fel a kölyköt. A különféle játékformák a szocializációs időszakban, azaz 3-6 hetes korban kezdődnek, és a kiskutya serdülőkorához közeledve felerősödnek. A tárgyjáték, azaz a tárgyak rágása és üldözése valamivel később lesz érdekes az életében, és körülbelül 16-20 hetes kor után válik a legintenzívebbé.
A játék típusai
A szociális játék
A szociális készségeket az egyének közötti játékos interakciók által fejlődnek. Az egyik kölyökkutya ráugrik a másikra, megfogja a nyakát és fogaival tartja, ám amikor a harapása erős lesz és már nem elviselhető a másik számára, az felborul, sír, nyüszít, elszalad. Ezáltal mind a két fél tanul egy fontos leckét: az, amelyik megfogta a társa nyakát azt, hogy ha szeretné a játék folytatását, akkor nem szabad erősen harapnia, a „megtámadott” pedig azt, hogy a menekülés véget vet a fájdalmas játéknak.
A hirtelen szerepcsere is a játék jellemzője, ilyenkor pedig az ideiglenes alárendeltek hirtelen üldözőkké és „támadókká” válnak. A legjobb helyzet az, amikor az igazán domináns kutyák megtanulják használni képességeiket, az alárendeltek pedig megtanulják, hogyan kerüljék el a kellemetlen helyzeteket. Ez a dinamika magyarázatot adhat arra, hogy a domináns kutyák miért kevésbé sikeresek, mint az alárendeltek, amikor a játék ösztönzése kerül előtérbe.
A keveset játszó, zárkózott kiskutyák és az árva kölykök azonban szociálisan alkalmatlanok lehetnek felnőttként, és ezáltal megeshet, hogy harapásuk nem kontrollált, és nem képesek meggyőző tiszteletadási üzeneteket közvetíteni.
A szexuális játék
A szexuális játék nem más, mint a párzó mozdulatok imitálása. Ilyenkor a kölyök rámászik a másik hátára és medencéjével lökdöső mozdulatokat végez. Nemtől független, azaz kan és szuka kiskutya is végez ilyen mozdulatokat, és másik kutya hiányában akár játék, vagy egy ember lába, keze is lehet célpont. Ez esetenként kellemetlen lehet a gazda számára. Azok a kutyák, amelyeknek kölyökként nem nyílt módjuk a szexuális játékra, gyakorta nem lesznek olyan sikeresek a párosodás aktusában, mint „gyakorlott” társaik.
Orális játék
A kutyáknak – kezek híján – biológiai szükségletük van a tárgyak szájba fogására és rágására, hiszen ezáltal tapintanak. Ehhez a játéktípushoz nincs szükség partnerre, bár a kötélhúzós játékok szintén ebbe a kategóriába tartoznak. Ráadásul a fogzás idején, körülbelül 6-8 hónapos korban a rágás rendkívül hasznos, hiszen segíti a tejfogak kilazulását és a kihullását, emellett a fogíny kellemetlen feszülését és viszketését is enyhítheti. Felnőtt kutyáknál a rágás a fogak tisztulásának érdekében is nagyon fontos tevékenység.
A ragadozó játék
A mozgó tárgyak üldözése biztos módja a ragadozó képességek finomhangolásának. A legjobb játék a labda- és botkergetés, a levélüldözés, ezek mindegyike a ragadozó játékforma kifejezésének módjai. Megfelelő lehetőség és útmutatás mellett a kutyák megtanulják a hajsza trükkjeit, azaz azt, hogyan gyorsítsanak, kanyarodjanak, hogyan fékezzenek hirtelen, és hogyan ugorjanak pontosan és fürgén.
Ha megfosztják őket a játéklehetőségektől, az ebek körözéshez vagy saját farkuk kergetéséhez folyamodhatnak, ez pedig egy végtelenül szomorú állapot.
Játék a kor előrehaladtával
Sok fajnál, például a farkasoknál, a játék elsősorban a fiatal egyedekre és a serdülőkre korlátozódik, a felnőtt állatoknak ugyanis legtöbbször sem idejük, sem energiájuk nincsen ilyen számukra jelentéktelen tevékenységekre. Azonban a kutyák sosem nőnek ki a játékból, legtöbbször még öregkorukban is képesek önfeledten játszani. A beteg és boldogtalan kutyák azonban nem játszanak, így a játék akár annak jelzésére is szolgálhat a gazda számára, hogy a kutya jól táplált, jó egészségnek örvend és elégedett.
Az emberekhez hasonlóan a kutyák sem játszanak, amikor szomorúak vagy szoronganak, tehát ha kedvence nem akar játszani, hirtelen felhagy a játékkal, vagy egyáltalán nem szeret játszani, érdemes alaposan kivizsgáltatni.