Néhány évtizeddel ezelőtt a gyermekek hiperaktivitással járó figyelemhiányos rendellenessége (ADHD) világszerte ismertté vált, sőt, egyre gyakrabban diagnosztizálnak ezzel a problémával gyerekeket és fiatalokat. Amint a köztudatba került e probléma ténye, persze leegyszerűsítve és szimplán hiperaktivitásnak tituálálva, és egyre gyakrabban találkozni vele a médiában, úgy kerül előtérbe a gazdák kérdése: vajon a túlzottan heves, eleven kutyája nem ugyanettől a problémától szenved?
A rövid és tömör válasz: valószínűleg nem. Persze előfordulnak olyan, igazán ritka esetek, ahol bizonyítékok alátámasztják az ilyen diagnózist, de nézzük alaposabban a kérdést.
Vannak hasonlóságok
Ha valaki azt állítja, hogy a kutyák hiperaktivitása mindennapos, akkor összetévesztheti az ADHD-t a túlzott aktivitással, azaz a hiperreaktivitással, amelyek azért jelentősen különböznek egymástól. De mikor is gyanakszanak erre a gazdák?
Kölyökkutyák normális viselkedése
A legtöbb kölyökkutya túlságosan aktívnak tűnik, emellett persze engedetlennek és ellenőrizhetetlennek. Ennek oka rettenetesen egyszerű: azért van így, mert valóban azok is. Egyetlen kicsi kölyökkutya sem születik úgy, hogy azonnal tudja a megfelelő és elvárt viselkedést, a parancsszavakat és azokra adandó megfelelő reakciókat. Egy fiatal kölyöknek, de még egy növekvő kamasz kutyának is annyi energiája és lendülete van, hogy alig tudja visszatartani magát a mindennapokban, és persze a tanulás során. Ez az oka annak, hogy a legtöbben azt tanácsolják, a nagyobb hatékonyság érdekében érdemes többszöri rövid, maximum 15 perces időszakokban foglalkozni a kutya tanításával és nevelésével, ugyanis reális elvárások mellett ennyi időtartam az, ami a figyelem szintjére vonatkozóan elérhető.
Megfigyelheti a gazdi, hogy egy-egy alapos, kiadós séta vagy gyakorlás és tanulás után megfigyelhető, hogy a kölyök elfárad, lelassul, és a „pörgés”, a hiperaktivitás megszűnik.
Túlzottan aktív felnőtt kutya
Vannak bizonyos kutyafajták, köztük kiemelten nagy számban munkára kitenyésztett fajták, melyek, úgy tűnik, örökké mozgásban vannak. Tipikus otthoni helyzetben ezek az ebek határtalan energiával rendelkeznek, még idősebb koruk felé közeledve is. Aktivitási szintjük olyannyira magas, hogy a normális mindennapi élet egyszerűen nem elég számukra, ezért tapasztalják azt a gazdák, hogy a kutya „lefárasztásához” sok és nagy energiájú munkára van szükség. Ezek azok a kutyák, amelyek nagyon boldogok egy agility edzésen, és ez segít nekik levezetni felesleges energiáikat.
Pszeudo-hiperaktivitás
Nem csak a magas aktivitású kutyafajták, de azok is, amelyek közepes aktivitással bírnak, tűnhetnek hiperaktívnak akkor, ha nem kapnak elegendő fizikai vagy mentális stimulációt. Ha egy kutya sok órát tölt bezárva, esetleg kennelben vagy a ház egy kisebb helyiségében, mialatt a gazda dolgozik. Feltételezve, hogy a munkában töltött idő és a pihenés között a gazda a kutyájával tölti idejét, azért az nem csak feltételezhető, de meg is figyelhető, hogy ezek a kutyák úgy viselkednek, mintha 24 óra szórakozást próbálnának belezsúfolni abba az egy-két órás időkeretbe, ami a rendelkezésükre áll.
Van megoldás?
Természetesen van. A hiperaktivitás kutya-változatának kezeléséhez nagy mértékben hozzájárul, ha átszervezi a kutya, és ezzel párhuzamosan a család napirendjét és életstílusát is. Ehhez azonban ténylegesen tudni kell, milyen probléma váltja ki ezt a viselkedést. Valóban hiperaktivitással állunk szemben, vagy valami más okozza a tüneteket?
Erősen reaktív kutyák
A hiperaktív kutyával szemben a reaktív kutya a környezetében minden apró eseményre rendkívüli, sőt, csak lassan múló energiakitörésekkel reagál. Ebben az esetben tényleg apró események is kiválthatják az energiakitörést, legyen az akár egy jégcsap leesése, levelek gomolyogása a szélben, léptek az ösvényen. Ilyenkor a reaktív ebek gyakorlatilag megvadulnak, körbejárják a házat, felugrálnak a kanapékra, fel és alá rohangálnak a kerítés mentén, vadul ugatnak és ugrálnak. Mindezt rendkívüli energikus módon teszik, és úgy tűnik, soha nem lassulnak le. Néhány ilyen kutya esetében a pszeudo-túlműködés lehet a probléma hátterében.
Figyelemkereső viselkedés
A kutyák szinte bármilyen elképzelhető módon megtanulhatnak viselkedni, feltéve, hogy a gazda megjutalmazza ezért. Éppen ez okozza a legtöbb esetben a nem elfogadható viselkedések rögzülését, ugyanis a kutya számára nem csak a jutalomfalat a jutalmazás, de a gazda figyelme is.
Ha csak akkor figyel a gazdi a kutyára, amikor ugat, ugrál vagy más módon zavarja a család nyugalmát, akkor ez az a viselkedés, amelyet bátorít, hiszen a figyelmével jutalmazza. A kutya számára minden odafigyelés jobb, mint ha figyelmen kívül hagyják, egyszóval még az is, ha a figyelem szidás formájában történik.
Az ilyen fajta tanult „hiperaktív” viselkedés is visszafordítható, mégpedig azzal, ha ilyenkor a gazda megfordítja a jutalmazási szokásokat, és akkor figyel a kutyára, amikor annak viselkedése a számára elfogadható, és olyankor hagyja figyelmen kívül, amikor nem az.
Esetenként segíthet még valamilyen áthidaló inger, például egy behívás, szimpla leültetés, stb., ugyanis ezek segítenek összpontosítani a kutya figyelmét, mielőtt a gazdi egyszerűen nem vesz róla tudomást. Azért jó ez a technika, mert egyszerű módon eltereli az állat figyelmét a nem kívánatos viselkedésről egy olyanra, amely jutalmazással, azaz a gazdi odafigyelésével jár.
ADHD
A definíció alapján az ADHD-val küzdőp kutyáknak gyenge figyelmet kell mutatniuk, és magas szintű motoros aktivitással kell rendelkezniük a látszólag megfelelő környezet és életmód ellenére. Azaz otthoni környezetben és az állatkórházi körülmények között is gyakorlatilag állandó mozgásban vannak, ugrálnak, és reagálnak a legenyhébb környezeti zavarokra is. Csak akkor vannak csendben, amikor alszanak – és még akkor is sokszor megrándulnak, akaratlan mozdulatokat produkálnak. Az ADHD-s kutyáknak az energiaszintje gyakorlatilag lélegzetelállító mind a kutya, mind a gazda számára.
Megeshet persze, igen ritkán, hogy felmerül az ADHD gyanúja egy kutyánál, ám ennek kivizsgálása komoly és összetett állatorvosi feladat. Az ADHD valódi tesztje az, amikor kontrollált klinikai körülmények között az állatorvos stimulánst ad a kutyának, mondjuk metilfenidátot vagy D-amfetamint, és megfigyeli a pulzusszám, a légzésszám és a viselkedés változásait, ugyanis az ADHD-s kutyánál ezek a paraméterek csökkennek. Ilyen esetekben a hosszú távú kezelés megfelelő pszichostimulánsokkal párosul, melyek a szakemberek szerint bizonyos szerek esetén hasznosak a kutya gyors anyagcseréje és kivételes méregtelenítő képessége miatt.
Az ADHD a jelenlegi tudás szerint genetikai állapot, és kutyák esetében kirívóan ritka, csak állatorvos vagy viselkedéskutató szakember diagnosztizálhatja.
Tehát amennyiben a kutya hiperaktívnak tűnik, először az életmóddal, a környezetével, a tartási körülményekkel és a jutalmazással, neveléssel kell foglalkoznia a gazdinak, ugyanis nagy az esélye, hogy egy vagy több ilyen tényező áll a viselkedés hátterében. Amennyiben nem javul a helyzet a változások ellenére sem, akkor egy alapos kivizsgálás megállapíthatja, reális-e az ADHD gyanúja, vagy célszerűbb inkább kutyanevelési szakember segítségét igénybe venni.