Mindannyian tudjuk, hogy egy kutya örökké hű társunk és a legjobb barátunk. Mindegy, hogy az az eb kicsike, nagy vagy akár óriás, bármelyikük lehet akár a háborúban harcoló katonák odaadó és kitartó segítője.
Amióta csak a történelmet írják, azóta esik szó a hadi kutyákról, hiszen már az időszámításunk előtti időkből vannak feljegyzések a csatákban jó szolgálatot tevő állatokról. Már Homérosz is említette az üzeneteket vivő kutyákat, Hérodotosz pedig így írt a perentiek és paeonlak közötti csatáról: „ember ember ellen, ló ló ellen, kutya kutya ellen harcolt…”
Persze arra senki nem gondol, hogy a kutya lőni, fegyvert és ágyút kezelni tud, de őrkutyaként, fegyverek vontatására, töltények cipelésére, üzenetek kézbesítésére, sebesültek felderítésére rendre használták őket. Persze az is előfordult a történelem során, hogy a szó legszorosabb értelmében harci kutyákká váltak, például ókori csatákban, amikor nyakörveikre éles tüskéket szereltek, hogy minél több sebet tudjanak ejteni az ellenségen.
Soter ókori hőstette
Időszámításunk előtt 456-ban, Korinthosz városának megmentésében a városvédők oldalán, 50 kutya harcolt. Elsődleges feladatuk a város lakóinak figyelmeztetése és az ellenség feltartóztatása volt. Az elhúzódó, véres csata során egy kivételével minden állat elesett: egyedül Soter maradt életben. Természetesen legendák is születtek a csodás túlélésről: úgy tartották, hogy az állat lenyelt egy szerencsehozó nyúllábat. Amikor a harcok végre befejeződtek, a hős kutya kitüntetésben részesült: egy ezüst nyakörvet kapott, melyen a „Korinthosz védője és megmentője” felirat állt. Később emlékére szobrot is állítottak.
Soter emlékszobra/Kép forrása: Ark Animal Centre
A római birodalom idején
A görög-perzsa háborúk egyik legjelentősebb csatája volt az o.e. 490-ben lezajlott Marathoni csata. Nos, a kutyák itt is jeleskedtek, Militádész kutyái vívtak a perzsák ellen. A hősiesen küzdő állatok közül sok áldozatául esett a harcoknak, mások súlyos sérüléseik ellenére is folytatták a küzdelmet. Az biztos, hogy mindegyikük hősiesen és odaadóan harcolt gazdája oldalán.
Vannak olyan feltételezések, melyek szerint a rómaiak kezdték el először célirányosan kiképezni kutyáikat a harcokra. Előfordult, hogy szándékosan a biztos halálba küldték egy-egy csata során az állatokat. A cél az volt, hogy az állat a nyakán levő szöges nyakörvvel a lehető legtöbb súlyos sebet okozza az ellenségnek. Az is igaz, hogy általában azért „csak” üzenetküldésre használták őket, ami azért jóval veszélytelenebb feladat volt, bár korántsem biztonságos.
Ismeret, hogy a masztiffokat előszerettel használták az arénákban, kutyák egymás közti viadalokat vívtak, így szórakoztatva a közönséget. A gallok már harcászati célra képezték ezeket a hatalmas és igen erős kutyákat, kifejezetten azzal a céllal, hogy teljes páncélzatban az ellenséges katonák ellen küldjék a négylábú sereget. Nem volt ritka az sem, hogy késeket szereltek a kutyák páncélzatára. Ennek az volt a célja, hogy a kutyák ezzel képesek voltak megsebezni, megzavarni az ellenség lovait, így a lovas alakulatok alakzata megbomlott, és esély nyílt a támadásra.
Ismert tény, hogy VII. Henrik király is gyakorta használt masztiffokat, de küldött kutyákat V. Károly királynak is a franciák elleni küzdelemhez. 400 kutya segítette ezáltal a spanyol csapatok felderítő és hadászati munkáját.
Sokan hallottak már a konkvisztádorok kutyáiról is, melyek korántsem véletlenül váltak legendássá az idők folyamán. Ezeket a kutyákat ugyanis indiánok húsával etették, hogy minél jobban ingereljék őket ellenük, így elérték azt, hogy a harcokban az állatok hatalmas és kegyetlen pusztítást tudtak végezni.
Hadi kutyák az újkorban
A XIX. század már a célirányos, tudatos tenyésztés kora volt, mikor is nem csak nagyon sok kutyafajta alakult ki, de ezek történetét már dokumentálták. A kutyák szerepe persze nem csak koronként, de földrészenként, országonként, kultúrákként is eltérő volt.
Az amerikai hadtörténelembenelsősorban a harci morál, a katonák kedélyének javítására szolgáltak. Persze voltak emellett börtönőr kutyák, és klasszikus őrszem feladatokat ellátó állatok. Az amerikai polgárháború alatt állítólag egy konföderációs kém gyanította, hogy átkutatják majd, ezért a fontos dokumentumokat a kutya szőrébe rejtette el. Sőt, nem kizárt, hogy a történelem során ekkor használtak úgynevezett póthajat fontos célra, ugyanis egyes források szerint ezen e kémkutyán bizony pótszőr volt, hogy minél jobban takarja az iratokat. Az iratokat állítólag épségben átadták Pierre G. T. Beauregard tábornoknak, aki azért kellően megdöbbent, amikor a kém levágta a pótszőrt a kutyájáról.
A német hadsereg már 1884-ben néhány kiképzett kutyát hivatalosan is a hadsereg állományába vett, azaz kvázi besorozta őket. Mivel az elképzelés sikeres volt, így egyre több ország követte a németek példáját, és nem csak a Monarchia, de a franciák, az olaszok, és még a cári orosz birodalom is önálló kutyás egységeket hozott létre haderejében.
A haditechnika fejlődése már nem igényelte, hogy a kutyákat páncélzatban és fegyverzetben az ellenségre küldjék, ezért egyre inkább üzenetek és fegyverek hordozójának használták őket. Nem volt ritka, hogy az állatok kereső képességeit kamatoztatták, és sebesültek felkutatására küldték őket. A francia és a belga seregek kutyás alakulatai a fegyvereket vontatták, gyógyszereket és kötszereket szállítottak. Amikor a harcok a hegyek között zajlottak, elsősorban szánhúzó kutyákat vittek magukkal a seregek.
Az első világháborúban német oldalon közel 25 ezer kutya került besorozásra, melyek hasonló feladatokat végeztek, de a többi haderő is szép létszámú kutyás alakulattal büszkélkedhetett.
Belga háborús kutyák az első világháborúban. Kép forrása: theworldwar.org
Legendássá vált az amerikaiak oldalán harcoló Stubby nevű kutya, mely nagyon sok katona életét mentette meg, ezért őrmesterré léptették elő. Az eb feladata az volt, hogy tüzérségi, gáz- és gyalogsági támadásokra figyelmeztesse a harcolókat. Bár egy gránát megsebesítette, felépülve tovább harcolt és sikeresen elfogott egy német kémet.
StubbyStubby/Kép forrása: militarytimes.com
A franciáknál Rag, az utcán kóborló terrier keverék vált legendássá. A kicsike ebre egy amerikai katona talált rá és magához vette. Rag később üzeneteket vitt, többek között egy nagyon fontos üzenetet egy közelgő bombázásról, ezzel a tettével pedig rengeteg ember életét mentette meg.
Rag a gazdájával/Kép forrása: Pinterest
A háború mellett az ipari forradalom is jelentős változásokat hozott abban, milyen célokkal használják a kutyákat. Kábelfektető berendezéssel látták el őket, így ha szükségessé vált, a háború során is képesek voltak új kommunikációs vonalak lefektetésére. Azért valljuk be, egy aprócska eb jóval kisebb célpontot biztosít az ellenséges katonák számára, mint egy katona.
A második világháború
A második világháború nem csak a kutyatenyésztésben hozott változásokat, nem csak temérdek fajta került a kihalás szélére, de némileg a hadi kutyák szerepe is megváltozott. Persze javarészt visszatértek régi szerepeikhez, de újakat is kaptak. A szovjet csapatok például kutyákat képeztek ki arra, hogy mágneses aknákat viselve rohanjanak a német tankok alá. Az aknák felrobbanása nem csak a tankokat semmisítette meg, de a kutyákat is megölte.
Bár eddigi történelmünk során a második világháború volt a legnagyobb világégés, egyik legnagyobb hőse egy alig 1,8 kilós yorkshire terrier volt. Smoky kutyára 1944-ben amerikai katonák találtak rá, új gazdája pedig egy tizedes lett. Korábbi életéről nem lehet információt fellelni. Az aprócska kiskutya új gazdájával tucatnyi repülős bevetésen vett részt, és egyszer gazdája életét is megmentette. Ismert, hogy a yorkshire terriereket korábban a patkányfogás mellett kábelek behúzására is használták Angliában. Nos, Smoky a háborúban visszatért ősei ezen feladatához, és azzal segítette a katonákat, hogy villámsebesen képes volt egy csövön áthúzni a távíró vezetékét.
Smoky, a harci yorkie/Kép forrása: dogtime.com
Ma már sokak számára hihetetlennek hangzik, de a második világháború Amerikájában nagyon sok gazda ajánlotta fel kedvencét a katonáknak, kifejezetten azzal a céllal, hogy az állat segíthesse a harcolók munkáját. Ilyen felajánlott kutya volt Chips, a husky – border collie – német juhász keverék. Ezt a kutyát az olasz fronton végrehajtott hőstettei tették ismertté, amikor is hősiesen védte gazdáját és bajtársait Szicíliában, akiket egy olasz osztag beszorított. Azt mesélik, a kutya nekiugrott a rájuk támadóknak, akik életüket féltve elmenekültek. Chip több komoly sérülést is szerzett ebben a harcban, ennek ellenére elszántan küzdött tovább, melynek eredményeképpen tíz hadifoglyot ejtettek. Chips a háború végeztével leszerelt és visszatért felajánló gazdájához, kitüntetésével együtt, melyet érdemei elismeréseként kapott.
Chips/Kép forrása: argunners.com
Vége a háborúnak
A második világháború ugyan véget ért, de ezzel nem vált békéssé az egész világ. A hosszú éveken át tartó, nagyon véres vietnami háborúnak nem csak a harcoló katonák, de sok kutya is áldozatául esett. Ezek egyike volt Kaiser, a német juhászkutya, aki 1966-ban esett el harc közben, amikor felderítés közben ütött rajtuk az ellenség.
Nemo is német juhászkutya volt, ő a gazdáját mentette meg, aki megsebesült egy támadásban. Sikerült elterelnie az ellenség figyelmét, és így erősítést tudott hívni. Arról is mesél Nemo története, hogy gazdáját úgy védte és őrizte, hogy csak akkor tudták ellátásra vinni, amikor egy állatorvost hívtak, és az ő segítségével tudták a hűséges ebet gazdája mellől elcsalni. Nemonak hála gazdája felépült sérüléseiből.
Nemo/Kép forrása: historycollection.com
A háborúk azonban nem értek véget a nagyvilágban. Lehet, hogy tőlünk messze zajlottak, és kevesebbet hallottunk róluk, mint a most zajló orosz-ukrán háborúról, de attól még temérdek emberi és állati áldozatot is követeltek és követelnek minden pillanatban. Emlékezzünk csak arra, hogy néhány éve az Iszlám Állam ellen vívtak igen komoly harcokat. Még ha nem is szólnak róluk a híradások, itt is voltak, harcoltak és küzdöttek kutyák, köztük Conan, a malinois. A szépséges és nagyon bátor kutya igen veszélyes küldetést hajtott végre, amikor az Iszlám Állam egyik vezetőjét egy alagútba üldözte, aki ott aktiválta a mellényére szerelt robbanószerkezetet. Szerencsére Conan kisebb sérülésekkel megúszta az akciót és visszatérhetett gazdájához
