Közismert jelenség, hogy a kutyák gyakran begyűjtik a gazdi papucsát, cipőjét vagy ruhadarabjait, amikor egyedül maradnak. Ez különösen jellemző a szeparációs szorongással küzdő ebekre, amelyek számára a gazda illatát hordozó tárgyak megnyugtató hatással lehetnek. A macskáknál azonban egészen más a helyzet: a szorongó cicákat nem feltétlenül vigasztalják ezek az illatok, sőt, bizonyos esetekben inkább fokozhatják a stresszt.
A legtöbb macska erős kötődést alakít ki gazdájával, és az ember jelenléte valóban biztonságérzetet nyújt számukra. A különbség azonban abban rejlik, hogy míg a kutyák számára a gazda szaga önmagában is megnyugtató lehet, a macskák esetében ez nem mindig elegendő.
Bár a szaglás kiemelten fontos érzékelési forma a cicák számára, és jelentős szerepet játszik társas viselkedésükben, a gazda illatát hordozó tárgyak nem feltétlenül csökkentik a stresszt, sőt időnként ronthatnak is az állapotukon.
Ennek ellenére gyakran hangzik el tanácsként, hogy a gazdák hagyjanak hátra egy ruhadarabot, amikor kedvencüket idegen környezetben, például panzióban vagy felügyelet alatt kell hagyniuk. A kérdés vizsgálatára Kristyn Vitale, a Maine állambeli Unity College kutatója és munkatársai kísérletet végeztek. A kutatás során negyvenkét macskatulajdonost kértek meg arra, hogy vigyék el macskájukat a vizsgálati helyszínre, valamint egy olyan tárgyat, amely a gazda illatát őrzi, például cipőt, papucsot, zoknit, hálóruhát vagy takarót.
A kísérleti helyiségben a gazdák egy két méter átmérőjű kör közepén ültek a padlón, miközben a macskák szabadon mozoghattak a szobában. Azt követően a gazdák elhagyták a helyiséget, majd bizonyos esetekben visszatértek, később ismét távoztak, és egy illatukat hordozó tárgyat hagytak hátra. Más esetekben először a tárgyat mutatták meg a macskának, majd a gazda csak később tért vissza a szobába az egyedül töltött idő után.
A megfigyelések alapján a macskák többsége egyértelmű kötődési jeleket mutatott gazdájához: visszatérésekor dörgölőztek hozzá, míg távollétében ideges nyávogással reagáltak. Ugyanakkor az illatot hordozó tárgyak jelenléte nem bizonyult megnyugtatónak.
A cicák többsége nem fordított különösebb figyelmet az otthagyott ruhadarabra, és viselkedésük nem lett nyugodtabb, mint amikor a tárgy nem volt jelen. Sőt, az állatok mintegy 38 százaléka hangosabb és kétségbeesettebb nyávogást mutatott, amikor a gazda illatát hordozó tárgy a helyiségben volt. Több esetben még a gazda visszatérése is kevésbé csökkentette a stresszt, ha a tárgy a szobában maradt.
A kutatók feltételezése szerint ennek oka az lehet, hogy a macskák számára a gazdával való kapcsolat nem pusztán szagokra épül, hanem komplexebb szociális interakciókra, például érintésre, hangokra és közös jelenlétre. Az eredmények arra utalnak, hogy a cicák számára a fizikai közelség és az interaktív kapcsolat fontosabb, mint az illat által közvetített „helyettesítő jelenlét”.
Összességében a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a gazda szagát hordozó tárgyak hátrahagyása nem feltétlenül hatékony módszer a macskák megnyugtatására, és bizonyos helyzetekben akár fokozhatja a stresszt is. Amennyiben lehetséges, a legjobb megoldás a fizikai jelenlét biztosítása, különösen olyan helyzetekben, amelyek a macska számára szorongást vagy bizonytalanságot okozhatnak.