A legtöbb gazdi tisztában van vele, hogy nincs két egyforma macska: mindegyikük saját személyiséggel és jellegzetes viselkedéssel bír. Bár léteznek olyan alapvető tulajdonságok, amelyek egy-egy fajtára jellemzőek, joggal merül fel a kérdés, vajon egy fekete és egy vörös cica természete is különbözhet-e egymástól.
Egyes felmérések szerint a bunda színe valóban szerepet játszhat a jellem alakulásában, míg más kutatók ennek éppen az ellenkezőjét állítják, még akkor is, ha az egyes fajtákhoz kötődő sajátosságok kétségtelenül léteznek.
Percepció és valóság
A családban tartott macskák többsége rövid szőrű házimacska. Ezek az állatok rendkívül sokféle színben és mintázattal fordulnak elő, ugyanakkor közös ősöktől származnak. Nem ritka tehát, hogy egyetlen alomban fekete, vörös, cirmos vagy akár teljesen fehér kölykök is születnek, és a bundájuk különbözősége ellenére jó eséllyel számos tulajdonságuk megegyezik.
Mindezek ellenére sokan úgy vélik, hogy a szőr színe hatással van a macska személyiségére.
Egy felmérés szerint a fekete cicák könnyebben viselik a zsúfolt környezetet és a lakásban tartást, mint például a cirmosok, míg a calico mintázatú egyedek (amikor a bunda nagyjából fele fehér, nagyobb fekete és narancsszínű foltokkal tarkítva) a többitől eltérő, sajátos viselkedési jegyekkel rendelkeznek. A vörös szín egy korai genetikai mutáció eredménye, ezért ezt a gént gyakran a legkorábbi háziasított macskák karakterével hozzák összefüggésbe, és sokan az ilyen színű cicákat tartják az „igazi” macskáknak.
Egy 84 brit rövidszőrű macskán végzett vizsgálat arra jutott, hogy a vörös, krémszínű vagy teknőctarka, tehát a vörös gént hordozó egyedek hevesebben reagáltak, és hosszabb ideig próbáltak menekülni, amikor ismeretlen emberek gondozták őket, mint más színű társaik.
A szín hatása a macska életére
Bár kevéssé valószínű, hogy önmagában a bunda árnyalata döntő szerepet játszana a macskák személyiségének alakulásában, az emberek elképzelései erősen befolyásolják, miként választanak kedvencet, és hogyan bánnak vele a mindennapokban.
A Kaliforniai Egyetem Berkeley-i kutatói egy korábbi tanulmányukban arról számoltak be, hogy a gazdák a vörös és bikolor macskákat barátságosabbnak tartják, míg a fekete, valamint a fehér és trikolór cicákat inkább zárkózottnak látják. A fehér macskákat sokan félénkebbnek, lustábbnak és nyugodtabbnak írják le, a teknőctarkákat viszont türelmetlenebbnek, ugyanakkor könnyebben taníthatónak. A fekete cicák esetében kevésbé szélsőséges jellemvonásokról számoltak be, ami hozzájárulhat amúgy is titokzatos hírnevükhöz.
Függetlenül attól, hogy ezek az elképzelések mennyire állják meg a helyüket, a Journal of Applied Animal Welfare Science 2002-ben megjelent tanulmánya szerint a fekete és barna macskák örökbefogadása a legkevésbé valószínű, és a többi sötét színű cica sem kerül kedvezőbb helyzetbe. Noha alig van genetikai bizonyíték arra, hogy a szőrszínt és mintázatot meghatározó gének közvetlenül hatnának a viselkedésre, a kutatás rámutatott: sokan úgy gondolják, hogy a teknőctarka macskák túl erős személyiséggel rendelkeznek, ami megmagyarázhatja, miért kevésbé keresettek az örökbefogadások során.
Fajta és személyiség
A színekkel szemben a fajta valóban nagyobb szerepet játszhat a macska jellemének alakulásában. A ragdoll például rendszerint nyugodt természetű, akárcsak a ragamuffin és a perzsa. Az egyiptomi mau ezzel szemben többnyire élénkebb, mozgékonyabb és sportosabb alkat.