A macskák a titokzatosság mesterei. Gyakran úgy érezzük, mintha egy teljesen más szabályrendszer szerint működnének, mint mi, és mivel nem tudják szavakkal elmondani, mit éreznek vagy mire gondolnak, kénytelenek vagyunk a jelekből olvasni. A legfontosabb ilyen jel pedig a testbeszédük, azon belül is a farok tartása és mozgása.
Ha megtanulja értelmezni a macska testjelzéseit – különösen a farok finom vagy épp látványos mozdulatait –, sokkal pontosabban megértheti, mi zajlik kedvence fejében.
Itt követik el sokan az első hibát: a kutyákhoz hasonlítják a cicákat, ugyanis amíg egy kutyánál a farokcsóválás többnyire örömöt és nyitottságot jelez, a macskáknál ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Sőt, gyakran épp az ellenkezőjét jelenti.
Ezért nem elég önmagában a farokra figyelni. Fontos megfigyelni a cica testtartását, a fülek helyzetét, a szemét, a szőr állapotát és azt is, hogy az állat fekszik, ül vagy áll. Ezek együtt rajzolják ki az aktuális hangulatot.
A lassan lengő farok például egészen barátságos jel lehet. Ha a macska kényelmesen fekszik, teste ellazult, esetleg még dorombol is, miközben a farka lassan ide-oda mozog, néha finoman megkocogtatja a talajt, akkor nagy valószínűséggel elégedett és nyugodt.
Más a helyzet akkor, amikor a farok alacsonyan van, és enyhén, oldalirányban rebben. Ez gyakran játékos hangulatot jelez, ilyenkor jó eséllyel vevő lesz egy közös kergetőzésre vagy egy pálcás játékra.
A hirtelen megránduló farok viszont már figyelmeztetés. Ilyenkor a cica ideges, túl van stimulálva, vagy egyszerűen egyedül szeretne maradni. Gyakran társul hozzá elfordított fej vagy test, ami egyértelmű üzenet: most nem kér a társaságból. Ugyanez a mozdulat megfigyelhető akkor is, amikor a macska izgatottan figyel valamit, például egy madarat az ablakon túl. Ilyenkor a farokrándulás inkább a feszültség és a visszafogott vadászösztön jele.
Egészen más jelentése van annak, amikor a macska egyenes, magasra tartott farokkal közeledik, és a farok vége enyhén remeg. Ez tipikusan örömöt fejez ki, különösen akkor, ha dörgölőzéssel, nyávogással vagy dorombolással társul.
A lassú, kimért faroklengetés már komolyabb figyelmet igényel. Ilyenkor a cica koncentrál, lesben áll, és könnyen lehet, hogy egy pillanat múlva lecsap valamire – akár játékból, akár ösztönösen.
Ha azonban a farok erőteljesen, idegesen csapkod ide-oda, az egyértelmű határvonal. A macska ilyenkor dühös, fél vagy túlterhelt. Gyakran hátracsapott fülek, lapos testtartás és felborzolt szőr kíséri ezt a mozgást. Simogatás közben ez azt jelenti: azonnal hagyja abba, különben harapás vagy karmolás lehet a vége.
Felmerül a kérdés: ha a farokcsóválás nem mindig az öröm jele, akkor honnan tudható, hogy a macska boldog? A válasz egyszerűbb, mint gondolná. A nyugodtan, függőlegesen tartott farok – gyakran enyhén ívelt véggel –, a laza testtartás és a nyitott közeledés mind arra utalnak, hogy a cica jól érzi magát és szívesen van együtt a gazdájával.
Ha bizonytalan abban, mit szeretne kedvence, a legjobb megoldás mindig az, ha teret ad neki. Hagyja, hogy ő kezdeményezzen, amikor készen áll a játékra vagy a simogatásra. A macskák nagyra értékelik, ha tiszteletben tartják a határaikat – és ezt bőséges dorombolással tudják meghálálni.