Rengeteg időt, energiát és türelmet igényel, hogy a kezdetben aranyos és játékos kölyökkutyából valóban kiegyensúlyozott, jól szocializált felnőtt eb legyen. Ehhez mindenekelőtt fontos félretenni a tévhiteket, és követni néhány alapvető szabályt.
Mítoszok és a valóság
Mítosz: A legtöbb jövendőbeli gazda úgy képzeli, hogy a kölyök egész nap aranyosan eljátszik vagy szundikál, amíg ő dolgozik vagy intézi a dolgait. Aztán amikor hazaér, a kutya azonnal és hibátlanul végrehajt minden utasítást, tudja, hogyan kell ülni, maradni, és mindezt nyilvános helyen is fegyelmezetten produkálja.
Valóság: A kölyökkutyák sokkal inkább apró velociraptorok, akik tele vannak energiával, sok zajt csapnak, szétrágnak ezt-azt, és a póráz végén is eleinte elég hevesen reagálnak, különösen, ha új emberekkel vagy más kutyákkal találkoznak.
A jó hír, hogy ez az állapot csak átmeneti. Ha a gazda következetesen és szeretettel foglalkozik velük, időt szán a tanításra és a nevelésre, a kis törpeterminátorból pontosan olyan jól nevelt és kedves kutya válhat, amilyet a mítosz sugall.
A siker négy alapelve
- Lassan, de biztosan. A kölyök tanítása nem gyors sprint, hanem hosszú folyamat. Nem szabad azonnali eredményeket várni, sőt, sokszor vissza kell térni korábbi feladatokra, és többször átismételni azokat. Az ismétlés elengedhetetlen a tartós tudáshoz.
- Pozitív hozzáállás. Ne törje le a kezdeti kudarc vagy a lassabb haladás. Minden kutya más tempóban tanul, ezért nem szabad más ebekhez hasonlítani. A kölyök önmagához mérten értékelendő. A tanulás legyen mindig vidám, játékos élmény, amelyet jutalomfalattal vagy játékkal erősítünk.
- Az ösztönök kihasználása. A kutyák természetüknél fogva szeretnek szaglászni, vadászni és nyomot követni. Ezekre az ösztönökre építve lehet olyan feladatokat és játékokat kitalálni, amelyek egyszerre fejlesztenek és szórakoztatnak.
- Naplózás. Érdemes nemcsak az oltások és orvosi kezelések időpontját feljegyezni, hanem a tanulási folyamat haladását is. Így láthatóvá válik, miben jó a kutya, és hol van szükség több figyelemre.
Szocializáció és fejlődés
A kölyköknek éppúgy alkalmazkodniuk kell új közegükhöz, mint nekünk, embereknek egy új közösséghez. Meg kell tanulniuk azokat a szabályokat és viselkedésformákat, amelyeket a gazdájuk és környezetük elvár. A változatos ingerek segítik a fejlődésüket: sok játék, közös élmény és figyelem kell a kiegyensúlyozottsághoz.
8–12 hetes korban főként az otthon falai között ismerkednek az új dolgokkal – különféle játékokkal, más ételekkel, szagokkal és hangokkal. 3–6 hónapos korra viszont kitágul a világ: megkezdődnek a séták, városi zajok, idegen emberek és más kutyák megismerése. Ahhoz, hogy mindezt ne félelemmel, hanem kíváncsisággal fogadja, feltétlen bizalomra van szükség a gazdával szemben. Ha ez kialakult, minden új helyzet kalandként és tanulási lehetőségként jelenik meg számára.
A kutyának meg kell tanulnia, mi az, amit a társadalom nem tűr el, és ehhez igazodnia kell.
Például egy lakótelepi környezetben az állandó ugatás elviselhetetlen, ezért tudnia kell, mikor szabad és mikor kell abbahagyni a hangoskodást. Ugyanígy el kell sajátítania, hogy a séta során a gazdi feladata a tisztaság megőrzése, vagyis a kutyának türelmesen kell várnia, míg a gazda összeszedi az ürüléket. Szintén meg kell tanulnia, hogy bármennyire örül a vendégnek, nem ugorhat rá, és nem nyalhat arcon boldog-boldogtalant.
A lista természetesen még folytatható, hiszen a megtanulandó szabályok nagyban függnek a kutya fajtájától, a környezettől és a család szokásaitól. Ezt mind figyelembe kell venni a nevelés során.
Ha mindez sikeresen megvalósul, a kezdeti vadóc valóban átalakul: már nem egy rakoncátlan kis raptor lesz, hanem egy szeretetteljes, kedves és jól nevelt társ, aki a család igazi büszkesége lehet.