Bájos, barátságos, játékos fajta. Társaságra és állandó felügyeletre van szüksége ahhoz, hogy kellemes házi kedvenc legyen, de nagyon ragaszkodik családjához. Intelligens és élénk, a mentális és fizikai ösztönzés kiemelten fontos a számára.
Eredet és történet
Az 1800-as évek elején a kutyaviadalok még legálisak és eléggé népszerűek is voltak. Ezidőtájt a tenyésztők igyekeztek szívós, kitartó, agilis kutyákat tenyészteni, gyakran kifejezetten a kutyaviadalok arénái számára. A sztárkutya a ringben szinte minden alkalommal, minden viadalon a kitartó, bátor bulldog volt. Aztán 1835-ben a bikahecceléseket betiltották, ám a kutyaviadalokat még nem, azaz a törvény továbbra is engedte olyan viadalok rendezését, ahol két kutya küzd egymás ellen, csak bikák ellen nem lehetett őket ringbe küldeni. Az ilyen harchoz azonban már más jellegű kutya kellett, mint a bulldog. Az igény a gyorsabb és fürgébb, de hasonlóan erős és határozott ebek felé fordult.
A bullterrier eredeti neve „bull-and-terrier” volt. Ez a név arra utalt, hogy a fajta a bulldog és a mára kihalt fehér angol terrier keresztezéséből született. James Hinks, egy angol tenyésztő fogalmazta meg először a fajta standardját az 1850-es évek elején. Ő csak fehér kutyákat tenyésztett, ezeket bullterriernek nevezte, megkülönböztetve kutyáit a bull – and – terrier kutyáktól, melyek inkább a mai staffordshire terrierekre hasonlítottak. Hink fehér kutyái hamarosan „white cavalier” néven lettek ismertek.
Nem tudni pontosan, milyen egyéb fajták játszottak szerepet a modern bull terrier kialakításában, de a dalmata, a perdiguero de burgos, a greyhound nagy valószínűséggel igen.
Az eredményként megjelenő fajta hamarosan mindenfelé egyszerűen csak bull terrier néven lett ismert, amikor pedig teljesen fehér bull terriereket staffordshire bullterrierekkel kereszteztek, színes változatok jelentek meg.
1860-ban végül a kutyaviadalokat is betiltották. Persze illegálisan még jó sokáig, nagyjából 1930-ig rendeztek ilyen eseményeket, a tenyésztők számára már sokkal fontosabb volt maga a kutya, mintsem annak harci képességei. Egyébként korábban a ringben való sérülések megelőzése céljából vágták a bullterrierek fülét, ám ezt a gyakorlatot 1895-ben a Kennel Club betiltotta. Ez az oka annak, hogy a tenyésztők komoly szelekcióval a ma ismert, kicsi és felálló fülű terriereket „alkották meg”.
Szerencsére napjainkban a kutyaviadalok bármilyen formája illegális, így ezek a kutyák szigorúan csak társként funkcionálnak.
Egészség
A bullterrier átlagéletkora 10-12 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, veleszületett süketség, öröklődő vesebetegség, mitralis dysplasia (szívbillentyű rendellenes fejlődése), patella luxatio (térdkalács ficam) és cinkhiány.
Karakter
Bájos, barátságos, játékos fajta. Társaságra és állandó felügyeletre van szüksége ahhoz, hogy kellemes házi kedvenc legyen, de nagyon ragaszkodik családjához. Intelligens és élénk, a mentális és fizikai ösztönzés kiemelten fontos a számára. Jól kijön a gyerekkel, hajlamos védelmezni őket, ám kiváló játszótárs a számukra. Más állatokat csak akkor tolerál, ha apró kölyökkorától kezdve megfelelően szocializálják erre.
Ez a fajta kiváló társ, melynek odaadása kimeríthetetlen, soha nem unja meg a mókázást, pillanatok alatt megszerettetve magát másokkal, ám ahhoz, hogy a gazda ezt felismerje, sok aktív időt kell kedvencével töltenie.
Küllem és ápolási szükségletek
A bullterrier szőrzetének ápolása könnyű feladat. Elég átmenni egy kutyakesztyűvel és egy puha szőrkefével a rövid bundán, így eltávolítva az elhalt szőrszálakat és a szennyeződést, valamint elősegítve, hogy a szőrzet fényes legyen. Ennek a fajtának a vedlése nem túl intenzív.
Mozgás
A bullterrier igen energikus fajta, mely ha nem mozoghat eleget, nem biztos, hogy a megfelelő módon vezeti le a felgyülemlett temérdek energiát, márpedig ez túlzott rágcsálásban, önpusztító viselkedésben, de akár kényszeres cselekedetekben is megnyilvánulhat. A legtöbb bully hajlamos a túlzott játékosságra, ez pedig más kutyák számára ijesztő lehet. Sajnos, ez az oka annak, hogy a játék gyakorta eldurvul az állatok között. Így ha a bullterriert gazdája szabadon engedi a pórázról, az csak olyan helyen történhet, amely kellően biztonságos, és csak akkor, ha a kutya megfelelően szocializált.
Nevelés
A bullterrierek esetében kritikus pont a szocializáció. Nagyon fontos, hogy a kutya apró kölyökkortól megismerkedhessen mindenféle emberrel, más kutyákkal, egyéb állatokkal, és a legkülönfélébb környezettel. Csak ezzel biztosítható, hogy ne érezze magát fenyegetettnek. Ez a fajta alapvetően társas lény és hihetetlenül hűséges, emellett ösztönösen játékos és védelmező egyszerre, ami nem mindig jó kombináció.
Kifejezetten erős állat, melynek olyan gazdára van szüksége, aki nem csak megérti, de képes megfelelő módon irányítani nevelését, és tud kemény lenni, ha kell, de soha nem durva.
Ugyan a bullterrier nevelése komoly feladat és nagy kihívás, mivel folyamatosan ügyelni kell arra, hogy ez a fajta hajlamos az akaratosságra és az önfejűségre, de nem megoldhatatlan. Mivel kitartó és félelmet nem ismerő kutya, kezdő és gyenge kezű, engedékeny gazdának nem ajánlott.
Etetés
Nem csak kiváló minőségű táppal szabad csak etetni a bullyt, de az adagokra is erősen ügyelni kell, mivel hajlamos az elhízásra.
- Származási hely: Anglia
- Magasság: kan 51.00-61.00 cm/szuka 51.00-61.00 cm
- Súly: kan 20.00-36.00 kg/szuka 20.00-36.00 kg
- Szőrzet: Rövid, sima, durva, fényes (télen előfordulhat puha aljszőr)
- Szín: Két változat: fehér, esetleges jegyekkel a fejen vagy színes, ami lehet fekete csíkos, vörös, őzszín, trikolór
- Testméret: Közepestestű
- Taníthatóság: Nehezen tanítható
- Szőrtípus: Rövid szőrű
- Szőrápolási igény: Esetenkénti ápolás
- Mozgásigény: Nagyon magas mozgásigényű
- Lojalitás: Mindenekfelett hűséges
- Védelmezőképesség: Erősen védelmező
- Állat kompatibilitás: Nehezen fogad el más kedvenceket
- Gyerek kompatibilitás: Semleges a gyerekekkel