A bullmasztiff hűséges és élénk, alapvetően csendes fajta, ráadásul a családon belül szeretetteli és megbízható. Kifejezetten aktívan figyeli és védi a család minden tagját, sőt, ha ha azt érzi, hogy ő maga, vagy valaki hozzá közel álló veszélyben van, azonnal reagál.
Eredet és történet
Az angol masztiff és a bulldog keresztezéséből született meg a 18. században egy új fajta: a bullmasztiff. A kor Angliájában komoly problémát jelentettek a vadorzók és azok a szegény emberek, akik rendre irtották az erdőkben a vadállományt, még a komoly büntetések ellenére is. Éppen ezrét a vadőrök a nagyobb birtokokon bullmasztiffokat használtak az orvvadászok ellen, ezért a kezdeti időkben a fajta neve „gamekeeper’s night dog” volt. Kellett is az erős, félelmetes kutya, ugyanis mivel az orvvadászokra Angliában halál várt, minden eszközt felhasználtak menekülésük érdekében. Csak olyan kutya volt képes elkapni őket, amelyik nem csak bátor és kemény, de kellően csendes is a munka közben.
A vadőrök nagyon sok fajtával kísérleteztek, próbálkoztak, de ezek rendre kudarcba fulladtak. A masztiffok ugyan képesek voltak nyugodtak és türelmesek lenni, de nem voltak elég gyorsak. A bulldogok igencsak heves vérmérséklettel bírtak, ez pedig alkalmatlanná tette őket a kényes feladatra. Az 1800-as években a vadőrök ráadásul arra jutottak, hogy nem ártana kissé csökkenteni az angol masztiffok hatalmas termetét, így végül arra jutottak, érdemes egy új, minden tekintetben megfelelő fajtát kitenyészteni.
Végül bulldog gének hozzáadásával próbálkoztak, és a keletkezett fajta sokkal gyorsabb és csendesebb lett a nyomkövetésben.
A 20. századra a vadőrök és kutyáik munkája csökkent, kevesebb lett a vadorzó, változtak a büntetések is. Ám a hagyományok életben tartása érdekében továbbra is rendeztek olyan versenyeket, ahol emberek próbáltak meg túljárni a kutyák eszén. A versenyre önkéntesen jelentkező emberek kaptak némi előnyt, majd pár perc múlva a bullmasztiffokat elengedték a pórázról. Miután a kutya elfogta a „zsákmányt”, földre kellett vigye az „orvvadászt”, és ott tartania mindaddig, amíg a gazdája meg nem érkezett. Egyes információk szerint ezeken a versenyeken kutya sosem került ki vesztesen.
A bullmasztiff kiemelkedő őrző képességei napjainkban is igen népszerűvé teszik a fajtát, bár tény, hogy napjaink kutyái már jóval lágyabbak, mint elődeik voltak.Változtak a színei is, hiszen míg az éjszakai orvvadász kergetésben a sötét csíkos volt az ideális, napjainkban az őzszín a divatos.
A fajta hivatalos elismerése 1924-ben történt meg, az első fajtaklub rá egy évre alakult. 1950-ben az első fajtastandard is rögzítésre került. Bár a második világháború során igencsak megfogyatkozott az állomány, szerencsére a korábban a tengerentúlra került egyedek segítségével sikerült nem csak stabilizálni, de növelni is a létszámot.
Egészség
A bullmasztiff átlagéletkora 8-10 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, daganatok, szívizom betegség, könyökízületi diszplázia, entrópium (szemhéj befelé fordulása), hemagiosarcoma (rosszindulatú, vérerek falából kiinduló daganat), csípőízületi diszplázia, lymphoma (fehérvérsejtekből kiinduló nyirokszöveti daganat), hízósejtekből kiinduló daganat, osteosarcoma (csontszöveti daganat), PRA (látóideghártya sorvadás), aorta stenosis (aorta szűkület).
Karakter
A bullmasztiff hűséges és élénk, alapvetően csendes fajta, ráadásul a családon belül szeretetteli és megbízható. Kifejezetten aktívan figyeli és védi a család minden tagját, sőt, ha ha azt érzi, hogy ő maga, vagy valaki hozzá közel álló veszélyben van, azonnal reagál. Nem csak a megjelenése tiszteletet keltő, de a mérete és ereje elrettentő lehet. Kölyöknek játékos és bájos, ámde erőskezű, kedves, de határozott és következetes nevelés nélkül féktelen felnőtté válhat. A fajta kitenyésztése során elsődleges szempont volt, hogy a bullmasztiff kemény kutya legyen, de sose agresszív, éppen ezrét ez a fajta sohasem támad ok nélkül.
Küllem és ápolási szükségletek
A rövid, sima szőr ápolása egy puha kefével, heti néhány alkalommal átkefélve nem egy megterhelő feladat, ráadásul általában a kutya is élvezi. Ami kiemelt figyelmet igényel, az a ráncos pofa. A redőket gyakorta át kell törölgetni, így elkerülhetőek a fertőzések.
Mozgás
Bár nagytestű eb, nem igényel túlzott mozgatást. Ezzel együtt persze szüksége van a napi kétszeri sétára, mert ha ezt nem kapja meg, könnyen ellustul.
Nevelés
A korai szocializáció a bullmasztiff esetében elengedhetetlen. Mivel ez a fajta független gondolkodású, ráadásul igen gyorsan igen nagyra és erősre nő, így az alapvető szokások elsajátítása elengedhetetlen ahhoz, hogy könnyű legyen az állatot kontrollálni.
Ahhoz képest, hogy milyen nagy és félelmetes megjelenésű, meglepően érzékeny fajta. A pozitív megerősítés és a következetesség kifejezetten fontos. Nagyon rosszul viseli a keménykezű nevelést, képtelen parancsszóra gépezetként működni. Mivel szeret tanulni, így gyorsan elsajátít mindent, feltéve, hogy nem az általa hőn utált monoton ismétlésekkel akarják megtanítani neki. Minden kihívás a számára, ami új, így örömmel veti magát a feladatba. A feladatokat nem azért végzi el, mert a gazda elvárása ez, vagy mert parancsot kapott rá, hanem a szeretet miatt. Ez a szeretet az oka annak, hogy egy bullmasztiff számára mindig alapfeltétel, hogy gazdája és a család közelében lehessen.
Etetés
A bullmasztiff kiváló minőségű eledelt igényel, ám mivel nem túlzottan aktív, ügyelni kell a mennyiségre. Csak így kerülhető el az elhízás.
- Származási hely: Nagy Britannia
- Magasság: kan 63.00-68.00 cm/szuka 61.00-66.00 cm
- Súly: kan 50.00-59.00 kg/szuka 41.00-54.00 kg
- Szőrzet: Rövid, kemény, sűrű, időjárásálló, a testhez szorosan simuló.
- Szín: Csíkos, őzszínű, vörös; fehér jegyek előfordulhatnak, a fekete maszk követelmény.
- Testméret: Nagytestű
- Taníthatóság: Tanítható
- Szőrtípus: Rövid szőrű
- Szőrápolási igény: Normál
- Mozgásigény: Közepes mozgásigényű
- Lojalitás: Mindenekfelett hűséges
- Védelmezőképesség: Agresszívan védelmező
- Állat kompatibilitás: Semleges más kedvencekkel
- Gyerek kompatibilitás: Jól viseli a gyerekeket