A macskavilág egyik legritkább és legszebb tagja, a királyi orosz kék macska. Úgy tartják, az orosz kék macskafajta az Oroszországban található Arhangelszk város kikötőjének szülötte, erre utal a tömött, sűrű bunda is, hiszen az orosz tél hidege ellen védekezni kell.
Az orosz kék cica szeme élénk zöld, nagy és mandulaformájú. A szőrzete nem csak különleges kékes-szürke színű, de kétrétegű, sűrű és tömött bunda. Az aljszőr puha, pihés, míg a fedőszőr finom, plüss-szerű, selymes tapintású. Az alapszín ezüstös-kék, bár előfordulhatnak világosabb vagy sötétebb foltok a bundában. A fülek nagyok, hegyesek és egymástól távol helyezkednek el közepesen nagy, ék-alakú fejen.
A cica farka vastag, és puha, rövid szőrzettel dúsan borított. Megjelenése karcsúnak tűnik, ámde ez a macskafajta meglepően erős, izmos testtel rendelkezik. Olyannyira izmos, hogy emiatt még egy becenevet is kiérdemelt, „a macskák dobermann pincsere” nevet kapta. Fizikuma csodálatra méltó, ugyanis hosszú lábai lehetővé teszik, hogy gyorsan fusson és kecsesen mozogjon. Pedig a mérete korántsem túl nagy, a kandúrok 3.00-6.00 kg, míg a nőstények 2.00-4.00 kg között mozognak. És ami a kifejezetten jó hír, hogy egy orosz kék cica átlagos 10-15 évet él, de nem ritka a húsz éves kor felé közeledő macska sem.
A szín és a szőrzet
A fajta legjellegzetesebb ismertetőjegye a színe, erre utal a neve is, mely egyszínű kék, a szőrszálak vége pedig ezüstösen csillog. Más szín a bundában nem megengedett, bár időnként előfordul, hogy a toroktájon fehér folt látható a szőrzetben. Ez az aprócska hiba a kiállításokon nem megengedett, diszkvalifikálják a cicát, akármilyen bájos is. De lehet még fokozni a megjelenésé báját, ugyanis a talppárna színe mályva. Néhány cica testén halvány csíkok láthatók, ezek azonban az életkorral elhalványulnak és eltűnnek. A bunda annyira vaskos és tömött, hogy ettől a cica nagyobbnak tűnik, mint amekkora a valódi mérete.
A történet
Az orosz kék macska származása legalább annyira titokzatos, mint az orosz kelet világa. A legnépszerűbb elméletek szerint a fajta szülőhelye az észak-oroszországi Arhangelszk kikötőváros volt. Vannak macskatörténészek úgy tartják, akik úgy vélik, hogy a fajta királyi vérrel rendelkezik, ugyanis az orosz cárok szeretett macskáinak leszármazottja. Mások ezt cáfolják, és póriasabb múltra utalnak, miszerint a fajta sűrű, gyönyörű szőrzete a vadonban élő vadászok mellett töltött kezdeti időkre utal.
Egy dolog tény: a vastag szőr arra utal, hogy a fajta olyan hideg éghajlatról származik, mint amilyen Oroszországban Arhangelszk környéke.
Egyes tulajdonságaiban az orosz kék macska hasonlít a Korat, a Chartreux és a brit kék macskákra, ámde a szakértők szerint nem áll rokonságban velük. Ezzel együtt, mivel mind a négy fajta elég ősi macskafajta, nem kizárt, hogy valahol nagyon hátul van egy közös ős.
Angliába és Észak-Európába az 1860-as években került az orosz kék macska, mégpedig tengerészek közvetítésével. Először 1875-ben mutatták be kiállításon, mégpedig a londoni Crystal Palace-ban. Ekkor még egy osztályban indult más kék macskákkal, annak ellenére, hogy ezek típusa gyakorta eltérő volt. Egy korabeli újság úgy jellemezte a kiállításon megjelent orosz kékeket, hogy nagyon bájos, igencsak szőrös cicák, és leginkább a szürkés vadnyúlra hasonlítanak. Hivatalos elismerést a fajta csak 1912-ben kapott, ekkortól már önálló fajtaként lehetett kiállítani.
A második világháború majdnem a kihalás szélére sodorta az orosz kékeket, és sajnos csak nagyon kevés példány élte túl a vérzivataros időszakot. Végül skandináv és brit tenyésztők kénytelenek voltak más fajtákat segítségül hívni, leginkább a sziámit és a brit kéket vonták be a tenyésztésbe. Sajnos a sziámi hatására nem csak a küllem, de a szőrzet textúrája is jelentősen megváltozott, és azután sok évtizedbe került, mire visszakeresztezésekkel sikerült elérni az eredeti megjelenést. A kemény munka eredménye lett a ma ismert orosz kék típus.
Az igazi orosz jellem
A családtagokkal szemben egészen játékos és ragaszkodó ez a fajta, de az idegeneket annyira nem kedveli, így velük visszafogott. Előfordul, hogy egy családtagot kiválasztva őt részesíti előnyben a többiekkel szemben, de azért velük is kedves. Könnyen szorongó lesz azonban, ha úgy érzi, szeretete és ragaszkodása nem talál viszonzásra. Érdemes figyelni tehát a jelekre, azaz ha a cica elkezdi követni a gazdit a házban, vagy összekuporodik mellette a kanapén, akkor elvárja, hogy kimutassák felé a szeretetet.
Persze nem kell vele a nap 24 órájában foglalkozni, ugyanis a kifejezetten intelligens orosz kék jól el tudja szórakoztatni magát. Kicsit kergeti a nap sugarait a padlón, játszik valamelyik játékával, vagy nézi a madarakat az ablakban, esetleg felfedez új helyeket a házban vagy a ház körül – ez mind kiváló elfoglaltság a számára. Persze jó, ha kéznél van a gazdi, de nem árt, ha a saját magára jut egy kis „én-ideje” a cicának. Azért igazi macska ám, és akárcsak fajtársai, az orosz kék is ragaszkodik a napi rutinhoz, a tiszta környezethez.
Élet egy orosz kékkel
Nem csak játszani imád az orosz kék macska, de a vadászösztöne is igen erő. Éppen ezért a megfelelő ösztönzés a megfelelő játékokkal kiemelten fontos. Ha vannak olyan berendezési tárgyak, amelyek vonzóak lehetnek a vadászösztön kiélésére, főleg, ha azokat a cica a szájába is tudja venni, jobb elrejteni, és elzárva tartani.
Sőt, a kajával sem árt vigyázni, ugyanis ez a fajta a hízásra hajlamos lehet. Ráadásul az étvágya kiváló, nagyon szeret enni. Olyannyira az étel szerelmese, hogy akár kunyerálni is képes, és ha nem ér célt, erős nyávogással nyomatékosítja vágyát.
Bár a szőre dús és sűrű, a jó hír, hogy az orosz kék kifejezetten kevés gondozást igénylő fajta. A heti rendszerességű átfésülés és kikefélés általában elegendő az elhalt szőrszálak eltávolításához, és ahhoz, hogy a bunda mindig csillogó legyen, érvényesülni tudjanak az ezüstös szőrvégek. A tavaszi vedlési időszak elég intenzív, ilyenkor hetente több alkalom is szükséges lehet, de sem időben, sem fizikailag nem egy megterhelő feladat.
Amennyiben a gyerekek és a család más állatai tisztelettel bánnak vele, az orosz kék kifejezetten toleráns és barátságos. Akár az apró gyerekekkel is jól kijön, feltéve, hogy mind a cica, mind pedig a gyerek szocializációja megtörtént, azaz a gyermeket is megtanították az állatokkal való helyes bánásmódra. Azért minden esetben, amikor a cica gyerekekkel vagy más állatokkal van együtt, fontos, hogy a felnőtt gazda felügyelete alatt legyenek.
Hypoallergén fajta – de valóban?
Nos, az igazság az, hogy nincs hypoallergén fajta. Ennek ellenére ez a tévhit nem véletlenül terjedt el. Az igazság az, hogy azok, akik úgynevezett macskaallergiában szenvednek, és azonnal tüsszögnek, prüszkölnek, amint cicával kerülnek kontaktusba, nem a macska szőrére allergiásak. A tüneteket a Fel-d-1 nevű fehérje okozza , amely a legtöbb fajta nyálában és bőrén megtalálható. Ami miatt az orosz kéket hypoallergénnek tartják, az az, hogy hogy az orosz kék macska kevesebb Fel-d-1-et termel, mint sok más népszerű macskafajta. Viszont tény, hogy a kevesebb nem egyenlő a nullával, azaz ez a fajta is produkál valamennyit, gyakran elegendőt ahhoz, hogy allergiás reakciókat váltson ki az erre érzékeny emberekből.
Tudta?
- A Tom és Jerry rajzfilmek néhány rajongója véli, hogy a filmekben szereplő macska egy orosz kék. Végül is kékesszürke bundája és zöld szeme van, tehát akár az is lehet.
- A Nyan Cat az internet egyik leghíresebb mémje. Az illusztrátor Christopher Torres képregényrajzoló elmondása szerint egyszer két felkérést kapott két különböző személytől. Az egyik azt kérte, hogy egy lekváros pirítóst rajzoljon, a másik pedig egy macskát szeretett volna, így született meg Nyan Cat ötlete. A modell egyébként Torres saját macskája, Marty volt. Nyan Cat valóban egy orosz kék macska.
- A fajta egyedi színe egy egyedi géntől származik, ez pedig ugyanannak a génnek egy változata, amely más macskák esetében a fekete szőréért felelős.
- Az orosz néphagyomány szerint ezek a macskák hasznosak voltak a gonosz szellemek elűzésében, és szerencsét hoztak gazdájuk számára.