Nem könny eldönteni, milyen kutya kerüljön a családba. Amikor már sikerült ki- és megtalálni az életstílusunkhoz illő fajtát, vagy keveréket, és azt is tudjuk, hogy kan vagy szuka legyen, jön a következő probléma: kölyökkutyát, növendéket, esetleg felnőttet válasszunk? Esetleg egy idős kutya örökbe fogadása is szóba jöhet? Nem könnyű a döntés….
A legtöbben azt szeretnék, ha egy kölyökkutya kerülne a családba, hiszen a pihepuha kölyök cukiságfaktora igen magas. Nincs ember, aki ne olvadna el azonnal egy bájos kiskutya láttán, és a mai világban az sem mellékes a legtöbbjük számára, hogy pokoli édes képeket lehet róla csinálni, ami a közösségi médiában sok lájkot vagy szívecskét kap majd.
Ám egy reálisan, józanul gondolkodó számára ennél sokkal fontosabb érv az, hogy a kölyök még nincs elrontva, nincsenek olyan szokásai, tanult tulajdonságai, amelyek esetleg zavaróak lehetnének. Egyszóval egy kölyök kutyát a gazdi úgy nevel és tanít, ahogyan szeretné. Természetesen ehhez azért szükséges az, hogy tudja, nagyjából mire lehet számítani a kölyök karakterét illetően, és nem árt azzal is tisztában lenni, milyen szülői örökséggel bír.
Az nem kérdés, hogy egy kölyök macerás is, hiszen általában nem szobatiszta, amikor új otthonába kerül, azaz (is) erre meg kell tanítani. Ám amíg el nem sajátítja ezt a tudást, addig tócsák és aknák keresztezik utunkat, amit el és fel kell takarítani. A szobatisztaságra nevelés minden szempontból időigényes és sok türelmet igénylő feladat.
De itt még nincs vége. A kölyökkutya ugyanis rág. Lehetőleg mindent megrág, van, mit szét is. Ez az a pont, amit elég nehezen elkerülhető, azon egyszerű oknál fogva, hogy először azért rág, mert kicsi, és próbálgatja a határait, később azért rág, mert váltja a fogait, és ínye viszketését – nem lévén ökle, mint a kisbabáknak – ezzel csillapítja. Azért elkeseredni nem kell, mert neveléssel, és sok játékkal, főleg nem éppen olcsó, de hatékony rágójátékokkal kivédhető, hogy a kedvenc Jimmy Choo szandál legyen az áldozat.
Aki kölyköt szeretne, annak nem árt tudnia, hogy nem csak a rágójáték költséges, hanem úgy egyben, minden, ami egy kölyökkutyával jár. Különösen az első egy év a húzós, amikor a kicsinek temérdek oltást kell kapnia, hogy kisebb eséllyel fertőződjön meg súlyos, gyakorta életveszélyes betegségekkel. Tény, hogy oltatni ugyan később is kell, sőt, ajánlott, de a kölyökkori, úgynevezett alapimmunizáló oltások száma jóval magasabb, ennek következtében a költsége is több.
Azért az oltáson kívül millió egyéb ok miatt is mennek a gazdák orvoshoz. Féregteleníteni kell, megelőzni a bolhák és kullancsok támadását, elrontja a kutya a gyomrát, megsérül, stb. Idő, mire a gazda megtanulja, mikor muszáj azonnal szaladni az orvoshoz, és mikor vaklárma a dolog. Ennek a leckének viszont ára van, nem is kevés.
Az etetése sem olcsó, ugyanis a kölyök csak akkor tud egészsége felnőtté nőni, ha megkapja a szükséges, minőségi etetést. Sőt, a minőségi táp mindig igazodik az adott korhoz, mérethez, sőt, ezen túl egyedi igényekhez is. Szóval időszakonként a tápokat is váltani kell. Előfordulhat olyan egyedi érzékenység, amely speciális tápot igényel, ezek pedig eleve jóval drágábbak.
A legtöbb ember azt gondolja – főleg kis termetű ebek esetében -, hogy a kutyaovi, a kutyasuli teljesen felesleges, majd megtanul otthon mindent az eb, és egyébként is, mit kell tudnia egy kis zsebcirkálónak? Hát nem elég, ha cuki?
Nem, nem elég. Egyrészt minden kutyának, mérettől függetlenül el kell sajátítania az alapvető engedelmességi tudnivalókat. Ez az a tudás, amit egy kezdő, gyakorlatlan gazda nem biztos, hogy helyesen meg tud tanítani a kutyának. Ezen túlmenően a kutyovi, kutyaiskola nem csak a kutyák számára nyújt hatékony tanítást, a hétköznapi életet és az együttélést megkönnyítő tudást, hanem a gazdáknak is. Sőt, leginkább nekik.
A legtöbben, akik kölyökkutya vásárlása vagy örökbe fogadása mellett kampányolnak, arra hivatkoznak, hogy az a kutya, amelyik kölyökkortól a gazdi mellett él, sokkal jobban kötődik, mint egy felnőttként befogadott eb. Egyszerűen minősítve ezt a véleményt: butaság! Olyan butaság, amit csak azok hisznek el, akik még sosem látták egy menhelyről örökbe fogadott, hányatott múltú eb boldogságát új otthonában, ragaszkodását a szerető gazdákhoz.
Oké, de mi van, ha felnőtt, esetleg menhelyről örökbefogadott kutya lesz az új családtag?
Az igazság az, hogy a felnőtt kutyával is lehetnek gondok. Igen, gyakorta akár a szobatisztaság terén is. Ám nincs olyan probléma, ami neveléssel és takarítással ne lenne megoldható. Az örökbe fogadott, az új helyzet miatt ideiglenes bepiszkító kutya gyorsan újra szobatiszta lesz, ha korábban az volt, pusztán türelem és sok szeretet kell.
Ha rágás a probléma, akkor érdemes arra gondolni, hogy valamilyen rossz beidegződés, esetleg pótcselekvés lehet a rágás, amit korrigálni kell. Idősebb korban erre már nem lehet ráfogni, hogy életkori sajátosság.
Jó hír, hogy egy idősebb kutyánál pontosan lehet tudni, hogy milyen a karaktere, szemben egy apró, hat-nyolc hetes kölyökkel, akinél ez csak jósolható. Egy idősebb kutyán már pontosan látszik, hogy aktívabb, esetleg kényelmesebb és lustább, netalán izgágább, vagy nyugodtabb természete van. Látszik, milyen az energiaszintje, és az is gyorsan eldönthető, mindez mennyire illeszthető be a gazdi, a család életstílusába.
A menhelyeken igencsak odafigyelnek a kutyák oltására, sőt, az ivartalanításra is, tehát az idősebb kutya esélyesen rendelkezik az alapimmunizáló oltásokkal. A menhelyeken a kutyák komoly állatorvosi vizsgálatokon esnek át, az oltásokon túl oltják, féregtelenítik őket, és általában már ivartalanítva adják új gazdához. Mindez nem csak azt jelenti, hogy ezekre már nincs gondja a gazdának, hanem azt is, hogy az állatorvosi költségek az első időszakban alacsonyabbak, mintha kölyköt venne magához.
Menhelyről való örökbefogadás esetén az állat ismert előéletén túl elmondják a leendő gazdának, hogy milyen jó és rossz szokásai, tulajdonságai vannak a kutyának, így ezek ismeretében tud dönteni.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem kell az állattal foglalkozni, és nem kell már a kutyaiskola.
Minden kutyának szüksége van a folyamatos nevelésre, arra, hogy foglalkozzanak vele, és lehetőleg célirányos nevelést kapjon. Ez alól a felnőtt kutya sem kivétel.
Nem kizárt, hogy a kutya már sok mindent tud. Lehet, hogy volt korábban odaadó, törődő gazdája, akit valamilyen tragédia miatt elveszített, de előző helyén találkozott már pórázzal, nyakörvvel, látott autót, közlekedett a városban, és sokféle emberrel, állattal ismerkedett meg élete során. Ez a helyzet a legkönnyebb az új gazda számára.
Azonban megeshet, hogy egy csomó rossz dolgot tanult el korábban, felvett nem elfogadható szokásokat, amelyekről le kell szoktatni. Nem kizárt, hogy a menhelyen látott először pórázt, üldözi a macskákat, megugatja még az elrepülő legyet is. Mindezekről a nem kívánatos tulajdonságokról leszoktatni, és más, elfogadható tevékenységekre nevelni időigényes dolog, de akár költséges is lehet.
Egyáltalán nem mellékes szempont, hogy egy felnőtt kutyán már látszik a végleges méret, a szőrszín és a szőrtípus. Ez egy kölyökről csak akkor mondható el, ha fajtatiszta ebet vásárol, megbízható tenyésztőtől, aki mindezekről alapos és kimerítő felvilágosítást tud adni. Egy keverék kölyök esetében még ez is lutri.
Ugye, hogy a döntés nem egyszerű? Nem lehet kijelenteni, melyik megoldás a jobb, hiszen mindenki maga tudja, hogy számára melyik az elfogadhatóbb. Teljes mértékben egyéni, hogy ki mit tud vállalni munkája, hobbija, családja, magánélete mellett, az, hogy milyen kritériumoknak tud megfelelni habitusa alapján.
Egy biztos: gazdának lenni egy életre szóló felelősség, kihívás, mely azonban tele van örömökkel.