Sok kutya nem csak a tűzijátékoktól fél, de bizony a vihart is remegve vészeli át. Ahányszor dörren az ég, vagy jön egy villám, máris reszketve a kanapé alá bújik, elmenekül a legtávolabbi sarokba. Sőt, vannak ebek, amelyek ilyenkor pánikszerű menekülésbe kezdenek, és esetenként még a kerítés, kapu sem állítja meg őket.
Ha kedvence fél a viharoktól, akkor egy van jó hírünk: előbb tudják, hogy vihar közeledik, mintsem mi annak az első jelét észrevennénk. Ebben a tekintetben kicsit olyanok, mint a régi idők parasztemberei, akiknek elég volt felnézni az égre, és napokra előre megmondták a várható időjárását.
Nos, a kutya is elmondja – a maga módján. Amikor érzi, hogy közeledik a hőn utált vihar, akkor – legyen akár játékos, mindig vidám, vagy nyugodt és csendes kutya – elkezd körözni a lakásban, sír és szűköl, árnyékként követi a gazdát, még akkor is, ha egyébként nem szokta. Sőt, az erősen rettegő kutyák akár arra is képesek, hogy rombolni kezdjenek: kaparják az ajtót, megrágják a szék, a kanapé, az asztal lábát, levakarják a tapétát. Volt már olyan kutya, amelyik ijedtében a teraszajtón áttörve próbált menekülni.
Amennyiben a kutya egyébként is félős, szorong, esetleg szeparációs szorongással küzd, akkor ez a helyzet még fokozottabban jelentkezik nála.
Mi az ok?
Jó ideje kutatják már, hogy mi okozza ezt a rettegést a kutyáknál, miért félnek annyira a vihartól. A konklúzió az lett, hogy bizony nem egy ok, hanem több összetevő váltja ki az ebekből a rettegést, ezek pedig a mennydörgés hangja, a villámlás fénye és látványa, valamint a légköri viszonyok megváltozása. A kutyák füle hihetetlenül érzékeny, így ők még a vihartól tartó embereknél is élesebben hallják a mennydörgést, ráadásul olyan, alacsony frekvenciájú, a vihart kísérő hangokat is meghallanak, amit mi, emberek nem is érzékelünk. Logikus tehát, hogy ők sokkal több, számukra kellemetlen hanghatással szembesülnek a viharok idején.
Van összefüggés? És megoldás?
Általánosságban elmondható, hogy minden olyan kutya, amelyik fél a tűzijátéktól, petárdától, nagy valószínűséggel fél a vihartól is. Sőt, ezeket az ebeket vadászatra sem érdemes vinni, mert a lövés hangja is megijeszti őket. Persze megoldás mindig van.
A legegyszerűbb megoldás az, hogy szépen, lassan hozzá kell szoktatni a kutyát a különféle hangokhoz. Ez a megoldás leginkább akkor működik, ha a kutyát már apró kölyökkortól tudatosan szocializálja a gazda erre is.
Persze, elméletben ez nagyon klassz, de a gyakorlatban a legtöbben nem is gondolnak erre, amikor az apró kicsi kutya megérkezik a családba. Ilyenkor a legtöbb gazdi az alapvető feladatokkal van elfoglalva, és örül, ha az alapokat megtanítja a kiskutyának.
Pedig nem ördögtől való feladat ám a szocializáció. A porszívó és a hajszárító hangjához szoktatással kezdődik a zajokhoz való szoktatás, márpedig ezek alapvető háztartási eszközök, amelyeket elég gyakran használ a legtöbb család. Ugyanezzel a módszerrel a vihar hangjához is hozzá lehet szoktatni a kutyát, persze kölyökkorban könnyebben, később kicsit időigényesebben.
Hogy hogyan?
Keressen az interneten vihar hangokat, töltse le, és miközben éppen boldogan játszanak, lehetőleg a legkedvesebb játékával, játssza le a hangot. Először csak halkabban, és rövid ideig kapcsolja be a hangokat, és mindig adjon jutalomfalatot a kutyának, majd amikor azt érzi, egyre kevésbé zavarja meg a játékban a hang, úgy hangosítsa fel a zajokat. Arra ügyeljen, hogy mindig csak kicsit emeljen a hangerőn.
Idősebb kutyával
Manapság a legtöbben „készen” kapnak kutyát, azaz menhelyről fogadnak örökbe, márpedig ilyenkor nem lehet tudni, milyen előélete volt az ebnek. Igazság szerint menhelyi, alul-szocializált kutyát csak és kizárólag gyakorlott gazda kezébe lenne szabad adni, ugyanis a legtöbb esetben ezek a kutyák mindenféle fóbiákkal vannak tele, köztük a viharfóbiával is küzdenek.
Amennyiben ilyen cipőben jár, a legjobb, ha ilyenkor biztonságot nyújtó menedéket kínál a kutyának. Ha van pince, akkor ott, hiszen oda tompábban hatol a hang, de ha nincs, akkor egy kicsi szoba, vagy akár a fürdőszoba, kamra is tökéletes választás lehet. Persze biztosítsa az állat számára itt is a kényelmet, azaz vigyen be egy kosarat, de egy doboz is megfelel, kibélelve puha takaróval, és helyezzen el egy rádiót vagy egy bluetooth hangszórót. Kapcsoljon be valamilyen jó zenét, viszonylag hangosan, hogy valamennyire elnyomja a vihar zaját.
Soha ne zárja be az állatot biztonságosnak vélt helyre, mert a bezártság érzése csak fokozza a pánikot. Hagyjon számára szabad kijárást, ez megnyugtatja valamelyest, de a legjobb, ha melléül. Ne simogassa, ne tutujgassa, mert csak megerősíti benne a félelmet. Egyszerűen üljön le mellé olvasni, zenét hallgatni, és nyugodtságával erősítse benne, hogy nincs mitől félnie.
Nem segít a helyzeten, ha a gazda is retteg ilyenkor. Nem elég hallania a rettentő zajokat, a kutya még a szeretett gazdi félelmét is érzi, így még jobban fokozódik a rettegése.
A legrosszabb helyzet az, ha már olyan hatalmas méreteket ölt a rettegés, hogy az állatorvos az, aki segíthet. Vannak gyógyszerek, melyek ilyen helyzetekben kíméletes módon, de elég gyorsan megnyugtatják az állatot, és persze a gazdinak sem árt bekapni egy tablettát, lehetőleg valamilyen gyógynövény tartalmú szert, hogy ő is gyorsan megnyugodjon, vagy ha ezt nem kedveli, gyakorolja a meditációt.