Az angol masztiff kiváló jelző- és őrkutya. Nem csak magabiztos, öntudatos, állhatatos, de tanulékony és kifejezetten nyugodt is. Ritkán ugat, és ha igen, akkor mindig okkal, ám ha fenyegetve érzi magát, azonnal reagál.
Eredet és történet
A masztiffok eredete ugyan a mai napig vitatott, abban azért a legtöbben megegyeznek, hogy ősi fajta. Egyes babilóniai régészeti leletek, melyek eredetét Kr. e. 2200-ra teszik, masztiff jellegű kutyákat örökítettek meg. Úgy vélik, hogy ezek a kutyák a hatalmas tibeti masztiff leszármazottjai voltak.
Mikor a rómaiak 43 táján Britanni területére érkeztek, a szigetországban már voltak masztiffok, valószínűsíthető, hogy ezek a kutyák kereskedelmi hajókkal érkeztek oda. Mivel a masztiffok ereje és bátorsága lenyűgözte a rómaiakat, néhány kutyát magukkal vittek Rómába, ahol az arénákban harcoltatták gladiátorokkal, bikákkal, medvékkel és más, nagy erejű állatokkal.
A római birodalom bukásával (a Nyugatrómai Birodalom 476-ban szűnt meg, a Keletrómai Birodalom 1453-ig fennállt) sem veszített népszerűségéből a fajta, és később is szolgált a háborúkban, de szerte Európában előszeretettel alkalmazták őrkutyaként is. Masztiffosok körében ismert a történet, mely szerint az 1415-ös Agincourt-i csatában Sir Piers Legh masztiffjai akkor sem hagyták magára gazdájukat, mikor az megsebesült, és órákon át védelmezték őt. Sir Piers Legh végül sajnos meghalt, de tenyészete, a Cheshire-ben található Lyme Hall Kennel, még századokon át fennmaradt. A Sir több száz kutyája lett a modern masztiff megteremtésének alapja. Egyébként sokan úgy vélik, hogy a masztiff nem csak hogy a legősibb angol kutyafajta, de neve egy anglo-saxon szóból, a „masty”-ból ered, melynek jelentése erőteljes.
A fajta hamarosan nagy népszerűségre tett szert, és nem csak nemesek, de egyszerű emberek is szívesen tartották. Az angol királyok sokszor ajándékoztak ilyen kutyákat más uralkodóknak, megbecsülésük és tiszteletük jeleként. VIII. Henrik például 400 masztiffot küldött katonai célokra V. Károly királynak.
Még Erzsébet királynő idején is dívott az arénákban zajló viadalokon való részvétel, és bizony, a véres mulatság betiltásával a masztiffok népszerűsége is csökkent. Ezt mutatja az is, hogy az 1871-es kiállításra még 63 masztiffot neveztek, ám pár évvel később már egyetlen egy sem jelent meg a ringben. A két világháború is tovább tizedelte a fajtát, és 1945-ben összesen nyolc tenyészkorú egyedet találtak szerte egész Nagy-Britanniában. A háború után azonban sikerült néhány jó minőségű kölyökkutyához jutniuk a briteknek, mégpedig kanadai kennelből, adományként. Az ezekkel a kutyákkal elkezdett tenyésztés mentette meg a fajtát a kihalástól, sőt, a munka annyira jól sikerült, hogy napjainkra ismét népszerű és közkedvelt a masztiff őshazájában, de szerte a világon is.
Egészség
Az angol masztiff átlagéletkora 9-11 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: daganatok, cystinuria (vese-, és hólyagkövek képződéséhez vezető veleszületett anyagcsere zavar), könyök diszplázia, csípőízületi diszplázia, osteosarcoma (csontszövetből kiinduló rosszindulatú daganat), PPM (születéskor visszamaradt pupilláris hártya a szemben), szaruhártya sorvadás és epilepszia.
Karakter
Az angol masztiff kiváló jelző- és őrkutya. Nem csak magabiztos, öntudatos, állhatatos, de tanulékony és kifejezetten nyugodt is. Ritkán ugat, és ha igen, akkor mindig okkal, ám ha fenyegetve érzi magát, azonnal reagál. Kifejezetten jól kijön a gyerekekkel, felvállalva a testőrség szerepét teljes odaadással védi a kicsiket, ám ez esetenként a birtoklási vágy fokozódásához vezethet. Ha kicsi korától együtt nő fel velük, akkor jól elvan más kutyákkal és egyéb állatokkal is.
Küllem és ápolási szükségletek
Az angol masztiff szőrzete rövid és sima, mely nem igényel napi szintű ápolást, elegendő időnként átkefélni puha kefével. Azonban az arc ráncai és redői kiemelt figyelmet igényelnek, ugyanis a szennyeződések ezeken a helyeken könnyen megülnek. Fontos tehát az arc tisztán tartása, étkezések utáni áttörlése a fertőzések elkerülése érdekében. Mivel a nyáladzás is gyakori a masztiffoknál, így a törölgetést a száj körül is alkalmazni kell, jó, ha mindig van a gazda keze ügyében egy „nyálkendő”.
Mozgás
Az angol masztiff számára kiváló minden olyan sport, melyben ereje kiteljesedhet, de ez a fajta alkalmas lehet akár a terápiás munkára is, ha fiatal koráról erre nevelik. Arra azonban figyelni kell, hogy a növekedési időszakban, azaz kölyök és növendék korában ne erőltesse meg magát a kutya, ugyanis a túlzott, megerőltető mozgás sokat árthat a fejlődésben levő izmoknak és csontozatnak. A legjobbak ekkor a hosszú séták és a gazdával közös játékok, melyek akár felnőttkorban is folytathatók.
Nevelés
Alapvetően óvatos fajta, mely a túl kemény és durva bánásmódot rosszul tolerálja, akárcsak a kemény szavakat. Természete gyanakvó, nagy mérete sokak számára ijesztő lehet, ezért a kölyökkorban elkezdett, egész életén át tartó szocializáció alapvető követelmény az angol masztiff gazdái számára. A családban azonban könnyen kezelhető, mert megérti, mit kérnek tőle és kifejezetten jól reagál, feltéve, hogy kedvesen bánnak vele.
Etetés
Az angol masztiff élvezettel eszik, igazi ínyenc, így vigyázni kell arra, hogy eledele ne csak kiváló minőségű, és korának megfelelő összetételű legyen, de mennyisége is a kutya méretének és aktivitásának megfelelő. A túletetés elhízáshoz, az pedig számos betegséghez vezethet.
- Származási hely: Anglia
- Magasság: kan 76.00- cm/szuka 70.00- cm
- Súly: kan 79.00-90.00 kg/szuka 79.00-90.00 kg
- Szőrzet: Kettős szőrzet, viszonylag rövid, egyenes, durva fedőszőrrel és rövid, sűrű, testhez simuló aljszőrrel
- Szín: Őzbarna, barackszín, brindle.
- Testméret: Óriástestű
- Taníthatóság: Tanítható
- Szőrtípus: Rövid szőrű
- Szőrápolási igény: Normál
- Mozgásigény: Közepes mozgásigényű
- Lojalitás: Mindenekfelett hűséges
- Védelmezőképesség: Agresszívan védelmező
- Állat kompatibilitás: Semleges más kedvencekkel
- Gyerek kompatibilitás: Jól viseli a gyerekeket