Az amerikai akita igazi rettenthetetlen, bátor, erős, független és intelligens fajta, mely kemény és makacs, robosztus. Fontos, hogy erős, határozott, de szerető kézben legyen, mivel egy akita soha nem kényszeríthető egy feladat elvégzésére.
Eredet és történet
Az akita ősi japán kutyafajta, az ainu és a shiba inu rokona. Származási helye Kelet-Japán Akita prefektúrája, azon belül is a környék legnagyobb városa Odate. Ez a város mindig is híres volt nagy méretű kutyáiról.
Az akita fajta eredete időben sok évszázadra vezethető vissza. Térben hatalmas távolságra, a hideg sarkvidékre tehető ez az eredet, oda, ahol a spicc fajták a Honshu keleti hegyeibe utat találtak. A spicc fajták legnagyobbika, az akita a kezdeti időkben őrző-védő és harcos kutya volt. Bizony, az 1600-as években a közepes méretű, medvevadászatra használt kutyákat, az ún. „akita matagika”-t gyakran harcoltatták egymás ellen. A szépséges kutyát igen kemény, nagy tétre menő kutyaviadalok résztvevői voltak, a ringekben a küzdelem életre és halálra zajlott.
Egészen az 1800-as évekig kellett várni, hogy megkezdődjön a tudatos tenyésztés, mégpedig a medvevadász kutyák tosa inukkal és masztifokkal való keresztezésével. Ennek köszönhetően a kutyák mérete jóval nagyobb lett, a spicc jelleg pedig kevésbé domináns.
Végül 1908-tól tiltottá váltak a kutyavidalok, így új feladat kellett a szépséges és bátor, az előkelőségek körében igencsak kedvelt fajta számára: szarvas-, vaddisznó- és medvevadászatok sztárja lett.
A II. világháború az akita-állományt sem kímélte. Sajnos, gyakran elkobozták őket, hogy a hadsereg számára kabátot készítsenek bundájukból. A hosszú és véres háború végére a fajta a kihalás szélére került, pedig a gazdák mindent megpróbáltak. Voltak, akik német juhászkutyákkal keresztezték kedvencüket, hogy elkerüljék a beszolgáltatást.
A háború végére alig néhány kutya maradt, ráadásul azok is három eltérő típust képviseltek. Voltak a matagi-akiták, a harci-akiták és a német juhász-keverékek. Ezért hát néhány elhivatott tenyésztő kitalálta, hogy életre hívnak egy olyan típust, mely véleményük szerint leginkább reprezentálni volt hivatott a japán akitát.
Persze a háború során a Japánban állomásozó amerikai katonák sem tudtak elmenni szó nélkül a gyönyörű és méltóságteljes kutyák mellett, és hazatérve magukkal vittek néhányat. Ezezl megalapozták az amerikai akita tenyésztést.
Az USA-ban 1956-ban alakult meg az amerikai fajtaklub, ahol komoly munka zajlott. Olyannyira komoly, hogy a972-ben az AKC hivatalosan is elismerte az amerikai akitát, mint önálló fajtát. Ez azért történhetett így, mert ezidőtájt még nem volt együttműködés a japán és az amerikai kennel klubok között, olyannyira nem, hogy egymás törzskönyveit sem ismerték el. Emiatt pedig az amerikaiak nem tudtak japán kutyákhoz jutni, ami szükséges lett volna a vérfrissítéshez, így a két ország kutyái elkülönülten fejlődtek. Ez eredmény a két eltérő típus lett.
A világ minden országában – az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália kivételével – az amerikai és a japán akita két önálló fajta. Az USA-ban az amerikai akitát egyszerűen csak akitának hívják. Eredetük azonos, a különválás a méret és az elfogadható színek miatt következett be, ugyanis az amerikai akiták nagyobb termetűek és több színben fordulnak elő, mint japán társaik.
Egészség
Az akiták átlag életkora 10-12 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: különféle daganatok, könyökízületi diszplázia, csípőízületi diszplázia, a pajzsmirigy nem megfelelő működése (alulműködés), növendék kori sokízületi gyulladás/ rheumatoid sokízületi gyulladás), autoimmun eredetű bőrbetegség; PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), faggyúmirigy daganat, és von Willebrand betegség (a VIII. számú véralvadási faktor örökletes hiánya miatt kialakuló véralvadási zavar).
Karakter
Az amerikai akita igazi rettenthetetlen, bátor, erős, független és intelligens fajta, mely kemény és makacs, robosztus. Fontos, hogy erős, határozott, de szerető kézben legyen, mivel egy akita soha nem kényszeríthető egy feladat elvégzésére. Ha azonban megmutatják neki, mi a kívánatos, mit vár el a gazda, akkor eléggé együttműködő tud lenni, feltéve, hogy akar.
Környezetét, területét a betolakodókkal szemben igen erőteljesen védi, legyen az ember vagy más élőlény. Más állatokkal szemben kifejezetten agresszív, de a családjával szemben szeretetteljes társ.
Nagyon hűséges fajta, erről egyetlen más történet sem beszélhet jobban, mint Hachiko története. Hachiko gazdájával, egy egyetemi professzorral minden reggel elment a Shibuya vasútállomásra, ahol egész nap várt, mígnem gazdája este visszaérkezett. Egy napon a professzor végzetes agyvérzést kapott az egyetemen, és többé nem tért haza. Bár örökbe fogadták, Hachiko rendszeresen visszatért korábbi otthonához, és tíz éven át minden áldott nap elment az állomásra, míg csak utol nem érte a halál. Emlékére a vasútállomáson szobrot emeltek, de szerte az országban több Hachiko szobor is található. Az akita tehát igazi legenda Japánban.
Igen domináns fajta, más állatokkal csak akkor – és akkor is nagy körültekintéssel – tartható együtt, ha kölyökkorától erre szocializálták. Az olyan apróságnak tűnő dolgok, mint a külön etető- és itatótál még ez esetben is kiemelt figyelmet igényelnek. Amennyiben az akita nem gyerekek között nő fel, nem tapasztalja apró korától a gyerektársaságot és nem így szocializálódik, nem szabad gyerekkel egyedül hagyni, mert nem mindig tűri meg az apróságokat. Az elegendő foglalkoztatás igen fontos az unalom okozta problémák elkerülésére.
Küllem és ápolási szükségletek
Az akita bundája dús, kettős szőre pedig rendszeres és következetes ápolást igényel. Ez rendszeres, legalább heti két alkalommal megejtett kikefélést jelent Nem vedlik folyamatosan, azonban évi néhány alkalommal elhullajtja aljszőrét, ilyenkor pedig akár naponta is kefét kell ragadni, hogy a nagyobb szőrcsomókat, filceket időben el lehessen távolítani.
Mozgás
Egy akita mindig készen áll a sétára, értékeli és vágyja a mozgást. Mivel más kutyákkal szemben agresszív lehet, főleg, ha az azonos nemű, a séta során különösen kell figyelni a találkozásokra. Az akita nem biztos, hogy a kutyafuttató kedvence lesz, még akkor sem, ha egyébként megfelelően szocializálták más kutyákkal és emberekkel.
Nevelés
Mivel igencsak domináns fajta, mindig és mindenütt vezető szerepre törekszik. Igaz ez a családra is. Emiatt azonban csak olyan embernek szabad akitát vállalnia, aki meg tudja tartani saját falkavezér szerepét. Mivel őseit munkakutyának, vadászatra tenyésztették, az önálló gondolkodás az akita vérében van. A monoton feladatok, az ismétlődő kérések halálra untatják, különösen akkor, ha az ő gondolkodásmódjával ezek nem esnek egybe.
Etetés
Méretéhez képest meglepően kevés eledelt igényel, de az fontos, hogy a táp kiegyensúlyozott összetételű, kiváló minőségű eledel legyen.
- Származási hely: Japán
- Magasság: kan 66.00-71.00 cm/szuka 61.00-66.00 cm
- Súly: kan 45.50-59.00 kg/szuka 31.50-45.50 kg
- Szőrzet: Kettős szőrzet, egyenes, durva fedőszőrrel és vékony, puha, tömött aljszőrrel. A szőrzet a farkon a legkiemelkedőbb.
- Szín: Bármilyen szín, beleértve a fehér, csíkozott, őzszínű, vörös, pettyezett; a maszk megengedett.
- Testméret: Nagytestű
- Taníthatóság: Tanítható
- Szőrtípus: Rövid szőrű
- Szőrápolási igény: Normál
- Mozgásigény: Nagy mozgásigényű
- Lojalitás: Mindenekfelett hűséges
- Védelmezőképesség: Agresszívan védelmező
- Állat kompatibilitás: Más kedvencekkel agresszív
- Gyerek kompatibilitás: Semleges a gyerekekkel