Valóban léteznek különbségek? Bizonyára hallott már olyan kapcsolatról, amely ígéretesen indult, majd azért ért véget, mert az egyik fél kutyás, a másik pedig macskás volt. A kutyások szerint az alapvető eltérés abban ragadható meg, hogy a kutya valódi családtagként működik, hálás minden gondoskodásért, míg a macska inkább természetesnek tekinti az ellátást, és nem mutatja a hála vagy köszönet látványos jeleit. A macskások ezzel szemben úgy gondolják, az állatok hasonlítanak gazdáikra, ezért a macskatartók rendszerint önállóbb, függetlenebb személyiségek.
Kétségtelen tehát, hogy léteznek kutyás és macskás emberek, és az állatok iránt érzett érzelmek mélysége nem függ a fajtól. A statisztikai adatok ugyanakkor azt jelzik, hogy a kutyások száma nagyobb.
Érdekes megfigyelés, hogy míg a kutyákat kifejezetten nem kedvelők aránya viszonylag alacsony, a macskákkal szemben elutasító attitűd jóval gyakoribb.
Az, hogy valaki inkább kutyákat vagy macskákat részesít előnyben, alapvető személyiségjegyekkel áll összefüggésben. A macskák és az emberek kapcsolata jellegében eltér a kutya és ember közötti viszonytól, amely különbség a háziasítás előtti viselkedési mintákban keresendő.
A vadon élő macskák többnyire magányos vadászok, amelyek főként éjszaka aktívak. A házi macska sok szempontból inkább fogságban élő vadász, mint teljesen háziasított állat. A cica tehát nem kizárólag a klasszikus, szelíd házi kedvenc, hanem olyan túlélő, amely őrzi vad ösztöneit.
A kutyák ezzel szemben falkaállatok: csoportban élnek és vadásznak, aktivitásuk leginkább hajnalra és alkonyatra jellemző. A háziasított kutya erőteljesen igényli a szociális interakciót, olyannyira, hogy gazdája és családja nélkül könnyen magányossá és bizonytalanná válik.
Ezért aki társaságra vágyik, a kutyában gyakran ideális partnert talál. A macska, amely napközben sokszor visszahúzódó, és inkább etetés idején jelenik meg, kevésbé alkalmas a magányérzet oldására.
A macskák szociális érdeklődése korlátozott: időnként keresik a játékot vagy simogatást, de ezt rendszerint saját feltételeik szerint, rövid ideig tolerálják. A kutyák ezzel szemben aktív játékpartnerek, örömmel hozzák vissza az eldobott labdát akár hosszú időn át, és gyakran a gazdi az, aki lezárja a játékot.
Egy texasi egyetemen végzett kutatás 4565 fő bevonásával érdekes eredményeket hozott. A résztvevőket arról kérdezték, tartanak-e kutyát, macskát, mindkettőt vagy egyiket sem, majd személyiségtesztet is kitöltöttek. Tekintettel arra, hogy a kutya sokkal inkább szociális állat, feltételezhető volt, hogy a kutyakedvelők is érzékenyebbek társas helyzetekben. Az eredmények szerint a kutyások 15%-kal extrovertáltabbak és 13%-kal kellemesebb személyiségjegyekkel rendelkeznek, ami fejlettebb társadalmi orientációt jelez.
Emellett 11%-kal lelkiismeretesebbnek bizonyultak, ami az önfegyelem, a feladatvégzési fegyelem és a célorientált munkavégzés összességét tükrözi, vagyis inkább a tervezett, mint spontán cselekvést.
A macskások ezzel szemben 12%-kal neurotikusabbak, ugyanakkor 11%-kal nyitottabbak voltak. A nyitottság itt a művészetek iránti érdeklődést, a kalandvágyat, az érzelmi gazdagságot, a szokatlan gondolatok iránti fogékonyságot, a képzeletet, kíváncsiságot és a sokféle tapasztalatot jelentette.
Egy másik kutatás, amely 16 és 94 év közötti személyeket vizsgált, 3362 kutyást, 1223 macskást és 1564 állat nélkül élőt vont be. Az eredmények azt mutatták, hogy a kizárólag macskákkal élők valóban különböznek a kutyásoktól vagy a mindkét állatot tartóktól. Az utóbbi csoport több vonásban a kutyásokhoz hasonlított.
Meglepő eredményként jelent meg, hogy a macskatartók egyharmaddal nagyobb eséllyel éltek egyedül, és kétszer nagyobb valószínűséggel laktak lakásban.
A családi házban élő, házas és gyermekes életforma inkább a kutyásokra volt jellemző. A magányosan élő nők jelentős része macskát tartott. Azoknál, akik gyerekkorukban macskás családban nőttek fel, 47%-kal nagyobb eséllyel alakult ki macskatartás, míg kutyás gyerekkor esetében ez az arány 11% volt. A kutatás megállapította azt is, hogy a macskások inkább introvertáltak, ridegebb személyiségűek, valamint alacsonyabb dominanciahajlam jellemzi őket, ami bizonyos helyzetekben félénkséget vagy szégyenlősséget eredményezhet.
A két vizsgálat alapján levonható következtetés szerint a kutyások jellemzően inkább keresik a társaságot, interaktívabbak és elfogadóbbak. Egy kutyatartó ezt így fogalmazta meg: „Jó humorérzékednek kell lennie, hogy sikeres gazdi lehess.” A macskások ezzel szemben introvertáltabbak és önállóbbak, szociális interakciós készségeik gyengébbek lehetnek. Egy vélemény szerint befelé fordulásukhoz az is hozzájárulhat, hogy a macskákat nem lehet sétáltatni.
A kérdés egyetlen felvetéssel is megvilágítható. Amikor a második kutatás során megkérdezték a résztvevőket, hogy megfelelő élettér és akadályok hiányában elfogadnának-e ajándékba egy kutyát, a válaszadók 68%-a nemet mondott, ugyanakkor a kutyások 70%-a szívesen fogadna otthonába macskát.
Ez arra utal, hogy a kutyások jelentős része potenciálisan mindkét állatot kedveli, míg a macskások inkább kizárólag a cicákat részesítik előnyben.
A kutatások margóján egy további érdekesség is megjelent: a macskások között magasabb az ateisták aránya, mint a kutyásoknál. A kutyások gyakran emberként kommunikálnak állataikkal, míg a macskatulajdonosok rajongása inkább olyan, mint az ókori egyiptomiak tisztelete a fáraók iránt.