Érdemes elgondolkodni azon, hogy a magyar nyelv mennyi kifejezést ismer a szeretet árnyalataira: szeret, kedvel, imád, rajong érte, vonzódik hozzá… Ezzel szemben például az angol nyelv szinte csak két szót használ, míg az ókori görögök több különböző kifejezést alkalmaztak attól függően, hogy a szeretet a társ, a barát, a családtag vagy épp a szülő iránt irányult. Felmerül tehát a kérdés: melyik kifejezés írná le legjobban a kutya és gazdi közötti kapcsolatot?
A gazdi pontosan tudja, mit érez kedvence iránt, de vajon a kutya is ugyanilyen érzelmeket táplál őfelé? Lehet, hogy pusztán ösztön, megszokás vagy a táplálékforrás miatt alakul ki ez a kötődés?
Más szóval: valóban „szeretnek” minket a kutyáink abban az értelemben, ahogy mi emberek értjük?
Kutatások eredményei
A válasz a tudomány mai állása szerint: igen. Bár kétségtelen, hogy az etetés jelentős tényező a kutya és gazdi közötti kapcsolatban, több vizsgálat igazolta, hogy a szeretet érzése nem merül ki az étel feltálalásában. Az állatok szívritmusa és stressz-szintje csökken, ha a számukra fontos ember a közelükben van vagy megsimogatja őket – ez pedig a valódi kötődés egyik bizonyítéka.
„Puppy Love” – a kutyák szerelme
Ahogy az emberek sem mindenkit szeretnek válogatás nélkül, úgy a kutyák is személyiségük és tapasztalataik alapján kötődnek. Egy önállóbb, domináns kutya valószínűleg más típusú gazdához ragaszkodik, mint egy félénk, rossz élményeket átélt állat. Van, amelyik a határozott, erős vezetőt keresi, míg más inkább a gyengéd és türelmes embert választja társául.
Néhány eb végletesen ragaszkodó, minden alkalommal túláradó örömmel fogadja gazdáját, mások viszont függetlenebbnek tűnnek, és viselkedésük inkább a toleranciát, semmint a rajongást sugallja. Az egészséges szeretet valahol a kettő között húzódik: amikor a kutya magabiztos, szívesen fedez fel a gazdától távol is, de mindig örömmel tér vissza hozzá, mert bízik benne és tiszteli. Ez a valódi szeretet jele.
A féltékenység kérdése
A szoros kötődés hozadéka lehet a féltékenység is. De vajon a kutyák is éreznek ilyet? Nos, igen, de nem abban a formában, ahogy az emberek. Inkább a hierarchia változását, az új családtag vagy állat érkezését érzékelik, ami befolyásolja a viselkedésüket.
Ez tehát nem „emberi féltékenység”, hanem a megszokott rend és státusz változására adott reakció.
A macskák szeretete
A macskákat gyakran független, tartózkodó állatként írják le, akik csak a saját feltételeik szerint keresik az ember társaságát. Ez részben igaz, de közel sem mindegyikükre vonatkozik. Azok a cicák, amelyeket kicsi koruktól kezdve ember nevel, erősen képesek kötődni gazdájukhoz.
Bizarr, de beszédes jel, amikor egy macska döglött zsákmányt hoz haza – ezzel ugyanis a gondoskodását és ragaszkodását fejezi ki.
Szerencsére léteznek kevésbé kellemetlen jelei is a szeretetnek: sok macska követi gazdáját a lakásban, ölbe ugrik, dorombol, vagy épp hunyorogva néz rá. Ez utóbbi a „macskapuszi”, ami a bizalom kifejezése. A hátára fekvés, a has felmutatása pedig a legnagyobb kiszolgáltatottság és bizalom jele, nem pedig kifejezett hasvakarást kérő gesztus.
A macska nem képes kézen fogni vagy ölelni, de a maga módján – dorombolással, odadörgölőzéssel, pillantásokkal – mutatja ki szeretetét. Ezek mind arról árulkodnak, hogy a cica nemcsak elfogadja a gazdit, hanem érzelmileg is kötődik hozzá.