Az izgalom a tetőfokára hág és elérkezik a nagy nap, amikor hazaviszi a kiskutyát. Ideálisan már minden előkészítve várja új otthonában. Próbáljon meg egy pénteki napot választani, amikor az egész hétvége rendelkezésre áll. Így lesz idő arra, hogy ismerkedjenek, barátkozzanak a kicsivel.
Beszéljék meg otthon, ki és mivel megy a kiskutyáért. Lehetőség szerint ne az egész népes család támadja le a tenyésztőt. Nem azért, mert jó eséllyel a tenyésztő sem örül a hangzavarnak és az egymás szavába vágva feltett, „még-ez-jutott-eszembe” kérdéseknek, hanem sokkal inkább azért, mert a kölyök biztosan megretten a sok idegentől. Amennyiben tömegközlekedéssel mennek haza, bőven elég egy ember, aki a dobozban vagy a táskában hazaviszi a kölyköt. Ne engedje semmiképpen sem, hogy az utazás során útitársai simogassák a kicsit! Ha kocsival mennek, a sofőrt kísérje egy ember, különösen, ha nincs szállítódoboz (bár ez erősen ajánlott a biztonság miatt), aki a kiskutyát nyugtatni tudja út közben és figyel rá.
Aki egyedül autózik, az semmiképpen se induljon el szállítódoboz vagy a táska nélkül, mert a kicsi csak így utazik biztonságban, ráadásul az anyósülésre helyezve piros lámpánál egy simogatással nyugtatgatni is tudja.
Kérje meg a családtagokat és a barátokat, hogy ne a hazavitel hétvégéjére tervezzék a látogatásukat és ismerkedésüket a kölyökkutyával. Bár nagyon édes és bájos, a cukiságfaktor mindenkire hatással van, de a kölyöknek anyjától és testvéreitől elkerülve, új környezetben elsősorban nyugalomra van szüksége és időre, hogy felfedezze környezetét, barátkozzon gazdáival, esetleg a család más állataival. Nem mellékes körülmény, hogy a stressz gyengíti az immunrendszert, és bármennyire is alaposan, körültekintően oltotta a tenyésztő a kiskutyát, sokkal fogékonyabb ilyenkor a betegségekre.
Nem célszerű hát, hogy mindenki őt tapogassa, simogassa, gyömöszölje.
Amikor hazaérnek, tegye le a kölyköt oda, ahol a helye lesz. Itt már ideálisan elő van készítve az ágya, a tálkái és van számára egy kutyapelenka, hiszen egyelőre még nem lehet levinni sétálni. Nem árt, ha a tenyésztőtől még induláskor kér egy rongyot, amin az alom szaga van. Ezt tegye be az ágyba, hogy megnyugtassa az elválás miatt nyugtalan, riad kölyköt.
Hazaérkezéskor kínálja meg egy kis vízzel, de enni csak akkor adjon neki, amikor a tenyésztő által megadott időpont eljön. A rendszer nagyon fontos egy kiskutya életében!
Kérje meg a család gyermekeit, hogy ne kezdjék el hurcolászni a kutyust, ne vigyenek oda elé minden játékot, rágófalatot, inkább üljenek le mellé és figyeljék. A legjobb, ha ilyenkor hagyják, hadd ismerkedjen a kutyus.
Vannak kölykök, amelyek azonnal felélénkülnek, bebarangolják a lakást, esznek-isznak-játszanak, mások azonban bánatosan bekucorodnak az ágyba és reszketnek. Minden kutya más és más, egyéniségük, karakterük, habitusuk diktálja, hogyan viselkednek új helyzetben. Ne aggódjon, mert egyik reakció sem tart sokáig. A játékban hamar elfárad a kis felfedező, kell neki a nyugalom, hogy pihenhessen, míg a remegős apróság egy-két megnyugtató, halk szó és simogatás után megnyugszik, kipiheni magát és elkezd szemlélődni, felfedezi új környezetét.
Ne aggódjon, ha az első etetési időpontban nem akar enni a kölyök. Ilyenkor túl sok az új élmény, a felfedezésre váró sarok, és a szimatolni való ember, esetleg állat. A következő étkezést már nem fogja kihagyni!
Már az első pillanattól következetesen a család által választott néven szólítsa a kutyust.
Ez a név legyen könnyen kiejthető, és lehetőség szerint kicsit se hasonlítson a család valamely tagjának nevére. Eleinte még nem fog reagálni rá az eb, de ha állandóan ezt hallja, amikor a helyére teszik, enni hívják, dicsérik, igen hamar megtanulja.
Ügyeljen arra, hogy nagy játék, alvás és evés után ürítenek általában a kiskutyák.
Ha azt látja, hogy szimatolja a földet, vagy forogva guggoló helyzetet vesz fel, tegye azonnal a pelenkára vagy alomra, attól függően, melyik alternatívát részesíti előnyben, amíg le nem viheti sétálni. Mindenképp dicsérje meg, amikor produkált valamit – legyen az akár széklet, akár vizelet – és akár egy jutalomfalatot is adhat neki.
Az első éjszaka nem biztos, hogy sok alvással fog telni. Vannak kölykök, amelyek sírnak, nyöszörögnek, hiszen legtöbbször még a napközben egyébként élénk, vidám kis eb is rájön, hogy valami megváltozott. Hiányoznak a testvérek, az anyakutya, a megszokott hangok és szagok.
Ne vegye ki a helyéről és ne emelje fel, inkább hajoljon le hozzá, simogassa meg és nyugtatgatva tegye vissza ágyába.
Amennyiben nagyon nyugtalan, és sehogy sem akarja abbahagyni a nyöszörgést, tegyen mellé egy puha plüssállatot, de vannak, akik azt ajánlják, hogy egy biztonságosan becsomagolt vekkeróra nagyon hasznos lehet. Ennek ketyegése állítólag az anya szívverésére emlékezteti a kölyköt, ezért megnyugtató számára.
Több ok miatt se vegye maga mellé az ágyba a kölyköt. Egyrészt soha többé nem fogja tudni onnan kirakni és minden áldott este a nyafogást, ugatást, visítást hallgathatja, amikor azt akarja, hogy felvegyék. Ezen túlmenően a kutyák nem úgy alusszák végig az éjszakát, mint mi, emberek, hanem éjjel többször is felébrednek. Ilyenkor isznak, ürítenek, játszanak egyet, aztán visszaalszanak. Minden egyes ilyen alkalommal fel kell kelnie, leraknia, majd amikor úgy tartja kedve a kis rosszcsontnak, vissza kell pakolnia az ágyba.
Valószínűleg a főnöke nem lenne túl lelkes, ha a kölyök éjszakai pakolászása miatti fáradtságtól félájultan járna dolgozni, de talán ennél is nyomósabb érv, hogy éjjel, álmában forgolódva könnyen rá is fekhet a kölyökre, de akár le is eshet a kicsi a magas ágyról.
Nincs szükség arra, hogy a kutya a családi ágyban aludjon, hiszen a gazda sem fekszik bele az ő ágyába. Ám ha úgy is dönt, beengedi a kutyát hálószobába és az ágyba, várja meg, amíg az magától fel tud menni és le is tud ugrani.
A kölyökkutyáknak rendre van szükségük. A következetesen betartott napirend és a nyugodt, kellemes légkör segíti mentális fejlődésüket, ez pedig alapja az elengedhetetlen szocializációnak.