Nagyon sokan választanak maguk mellé vadászkutya fajtát, függetlenül attól, hogy űzik-e a vadászat nemes sportját, avagy sem. Több tucat olyan kutyafajta létezik, amelyeket egykoron kifejezetten azért tenyésztettek, hogy a vadászatok során valamilyen módon segítse az ember munkáját.
Az FCI a világ kutyafajtáit számos csoportba sorolta, és vadászkutyák bizony több csoportban is megtalálhatók. A legtöbb esetben elmondható, hogy a vadászkutya fajtákat gyűjtő csoportokhoz tartozó kutyák, vagy az ezekből származott vegyes fajták jellemzően nagy energiájúak, intelligensek, néha kissé hevesek. Tehát annak a gazdának, aki ilyen kutyát választ társául, szem előtt kell tartania jó néhány dolgot, hogy biztosan a megfelelő karakterű és temperamentumú ebet válasszon.
A tenyésztés kezdetei
A régi időkben az embernek magának kellett gondoskodnia a táplálékáról, tekintettel arra, hogy nem volt minden sarkon egy bevásárló központ vagy élelmiszer áruház, ahol beszerezhette a napi betevőt. Azonban az élelemszerzés általában nem csak nehéz, de veszélyes feladat is volt, azonban vállalniuk kellett, hiszen csak így tudtak ételt az asztalra tenni. Ahogy az idő múlásával a vadászat, mint élelemszerző feladat egyre kifinomultabbá vált, az embernek már segítségre volt szüksége. Ezért hát legjobb barátaikhoz, azaz a kutyákhoz fordultak, hogy segítsenek az eledel beszerzésében.
Ennek megfelelően a vadászok elkezdték kiképezni a kutyákat bizonyos feladatok elvégzésére, melyek által segítséget tudtak nyújtani a vadászat során. Ahányféle vadászat, annyiféle munka és feladat, ennek megfelelően temérdek kutyafajta alakult ki, persze idővel ezek a fajták specializálódtak. Tehát a vadászok szándékosan tenyésztették azokat a tulajdonságokat, amelyek sikeressé tették a kutyákat a vadászatban, így pedig ezek a vadászkutyafajták bizonyos tulajdonságaikról ismertté váltak, emellett pedig hozzászoktak a sok munkához, képzéshez és az emberekkel töltött időhöz.
Ezek a tulajdonságok a mai napig közismertek ezekben a fajtákban, és akkor sem tűnnek el, ha az adott kutya éppen házi kedvencként és nem vadászkutyaként él a modern időkben.
A vadászkutya fajták
Amennyiben vadászatra vagy valamilyen kutyás sportra szeretne valaki kutyát szerezni, valószínűleg van preferált fajta, amely alkalmas a szükséges feladatokra, hiszen minden fajtának megvannak a megfelelő készségei és adottságai a vadászat vagy a sport bizonyos típusaihoz. Ha azonban házi kedvencként tekint egy fajtára, akkor annak történetével is tisztában kell lennie, mert csak így tud az életmódjához illő kutyát választani, és annak minden igényét és szükségletét megfelelő módon kielégíteni.
Vizslák és retrieverek
Az FCI hetes és nyolcas fajtacsoportjába sorolt vizslák és retrieverek talán a legismertebb vadászkutyák, közéjük tartozik a magyar és német vizsla, a pointer, a szetterek, valamint a labrador és a golden retriever is.
A vizslák a leggyakrabban használt és legszélesebb körben ismert vadászkutyák, feladatuk pedig az, hogy a vadásznak megmutassák az általuk észlelt vadat. Ezt angolul „pointing”-nak (jelentése: mutatás) nevezik, ebből ered például a pointer neve is. Amikor a vizsla megérzi a vad szagát, jelzi azt a vadásznak, mégpedig egy tipikus jelző pózzal, csendben, nehogy elzavarja a vadat. Egyik mellső lábát felemeli, feje és a farka mozdulatlanul a hát vonalával egy síkban van. Kizárólag testbeszéde jelzi a vadat, nem ugat. Hasonló feladataik voltak a szettereknek is.
Közös jellemzőjük, hogy kiemelkedően magas tolerancia szinttel rendelkeznek, sohasem lépnek fel agresszíven, kimondottan keresik az ember társaságát, könnyen barátkoznak.
A retrieverek elsősorban vízi vadászkutyaként kiválóak, vízben élő madarak visszahozására használták őket a vadászok, ezért is nevezik őket általában elhozó vadászkutyáknak. Számukra az apportozás a legkedvesebb játék, és ha nincs kéznél éppen egy vadászat, pár vadkacsával, akkor egy labda is megteszi.
Nyugodt, kedves és könnyen alkalmazkodó természetük miatt a retrieverek között sok a kedvelt családi kutya, de segítő kutyaként is sok helyen alkalmazzák őket.
Tacskók
A tacskó, legyen bármilyen méretű vagy szőrtípusú, kotorékeb, feladata az odúban vagy kotorékban élő zsákmányállatok kiszaglása és rejtekhelyükről való kiűzése volt. Tacskókkal leginkább nyulakra, rókákra és borzokra vadásztak.
A vadászatban mindig önállóan kellett a munkát végeznie, ezért hát igencsak akaratos és nagyon önálló fajta.
Kopók és vérebek
A VI. fajtacsoportba tartozó kopók és vérebek egykoron a megsebzett vad nyomát kutatták, annak elhullajtott vére nyomán, vagy falkában hajtották fel a vadat a vadász számára. Igen sokféle termetű és kinézetű fajta található ebben a csoportban, a basset houndtól az erdélyi kopón át az angol vérebig.
Egy dolog közös bennük, mégpedig az, hogy mindannyian szeretik a vadászatot és az ugatást, így nem biztos, hogy a legjobb választás a városi vagy lakáslakók számára.
Egyes kopók, például a beaglek, a vérebek és a basset houndok az orrukon keresztül látják a világot, emiatt megvan az esélye, hogy valami érdekes, számukra izgalmas illatú dologgal térnek haza a sétából, vagy ilyen „ajándékot” adnak a gazdinak. Érdemes felkészülni arra, hogy egy ilyen kutyával a séta soha nem rohanós, sőt, sok-sok megállással tarkított, hiszen mindent alaposan meg kell szimatolni, esetleg a nyomát követni sem árt egy-egy vonzóbb szagnak.
A kopók bár méretre, megjelenésre, karakterre meglehetősen eltérnek egymástól, abban megegyeznek, hogy falkavadászatra tenyésztették ki őket. A feladatuk az volt, hogy hosszabb-rövidebb üldözés során falkában száguldva hajtsák a vadat, legyen az szarvas, őz, vaddisznó. Mivel a falkában közösen küzdenek, ugyanazt a vadat kell követniük, ezért szociális viselkedésük, társas hajlamaik kiválóak. Nem marakodnak vagy versengenek, a falkában igen ritkán fordulnak csak elő hatalmi rangsor-harcok.
Összességében a kopók szelíd, békés, engedelmes kutyák, kiváló családi társak, de emellett kitartó, szívós, rámenős és bátor kutyák is.
A terrierek
Az FCI III. fajtacsoportjába tartozó terrier fajtákat a föld alatt rejtőző állatok elfogására tenyésztették ki. Magának a terrier szónak a jelentése is ehhez kapcsolódik, hiszen a latin föld (terra) elnevezésből származik. Ezekkel a kutyákkal általában borzra, rókára, nyúlra vadásztak, a ház körül feladatuk az apró rágcsálók irtása volt.
Bár nehéz ma már elhinni, de az apró, masnis yorkshire terrier és a nagy termetű airedale közös jellemzője a harciasság, a bátorság és a szívósság.
Akár kicsi, akár nagy egy terrier, a jól fejlett izomzat, a kemény állkapocs, az erős ágyék jellemző mindegyikükre.
Érdemes vadászkutyát választani?
Ha szem előtt tartja a kutya szükségleteit, és azok illeszkednek a család életmódjához, a vadászkutyák kiváló társak lehetnek. Szem előtt kell tartani azonban, hogy egy vadászkutya fajtának, legyen akármilyen aprócska, az elme és a test aktivitása egyaránt fontos, és amennyiben nem kapja meg a szükséges mentális és fizikai stimulációt, azaz nem mozoghat eleget, és nincs feladata, rombolni kezd. Bizony, az unatkozó kutya egyenlő a pusztító kutyával.
Egy vadászkutyát mindig tanítani kell, ráadásul szeretnek is tanulni és örömmel tesznek a gazda kedvére.
Egyszóval ha nem csak egy kanapé királyt szeretne, hanem egy okos, intelligens, aktív ebet, már csak a vadászkutya fajtákhoz tartozó sokféle eb közül kell a leginkább megfelelőt kiválasztania.