Eredet és történet
A csau-csau északi fajta, mely valamilyen rejtélyes módon, de eljutott a Sarkkörtől Kínáig. Az tény, hogy az északi eredetben minden szakértő egyetért, ám mivel a kínai uralkodók bevett szokása volt, hogy elődeik minden hagyatékát megsemmisítették, így a csau történetére utaló nyomok is elvesztek.
Történetírók a Kr.e. 11. évszázadra teszik a csau-csau megjelenését, amikor is a tatár hordák betörtek Kínába. Kr. e. 15-ből származó féldomborművek és kerámia edények vadászó csau-szerű kutyákat ábrázolnak, míg a 700-as évek táján az egyik T’ang császár egy 2500 párból álló kennelt tartott fenn, melyhez 10.000 vadász tartozott.
Kínában a kutyahús fogyasztása hagyományos, gyakorta még napjainkban is reppennek fel erről hírek. Ennek következtében bizony a csaut Kínában igazi csemegének is tartották, az állat húsát megették, míg bőrét ruhának használták. A szerencsésebb példányok őrzőkutyaként szolgáltak és nyáj mellett dolgoztak.
A XV. századtól már pontos feljegyzések készültek a tenyésztés menetéről, ugyanis a tibeti kolostorokban élő szerzetesek nagy gondot fordítottak a fajtatisztaság megőrzésére, sőt, a kolostorok gyakorta cseréltek egyedeket a szoros beltenyésztés következményeinek kivédésére.
A kezdeti időkben még csak kék színű csaukról szóltak a feljegyzések, a többi színváltozat már a későbbi szelektív tenyésztés eredménye.
Hosszú évszázadokon át, egészen az 1780-as évek végéig csau nem kerülhetett ki Kínából. Ekkor tengerészek csempésztek ki néhány egyedet az országból, majd a londoni állatkertben úgy mutatták be a kutyákat, mint vad kínai kutyát. Ez a szenzáció egészen addig tarthatott, amíg Viktória királynő úgy nem döntött, hogy neki tetszenek ezek az ebek, és szerzett is néhányat, melyeket kedvencként tartott a palotában.
Az első regisztrált csau 1894-ben lett bejegyezve, majd egy évre rá megalakult az első angol fajtaklub. Ők rögzítették a standardot, melyhez a modellt egy kínai import kutya szolgáltatta. A kutyák különleges megjelenése – közte jellegzetessége, azaz kékesfekete nyelve, szájszéle és ínye – bájos kölyökkori pofija miatt nagyon gyorsan világszerte népszerűségre tett szert.
Egyébiránt a csau csau elnevezés mellett különféle becenevekkel is illeték őket: kéknyelvű, kékszájú, farkaskutya (lang kou), medvekutya (hsiung kou), Kanton kutya (Kwantung kou).
Egészség
A csau csau átlagéletkora 13-15 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: ektrópium (szemhéj kifelé fordulása, lógása), könyökízületi diszplázia, entrópium (szemhéj befele fordulása), csípőízületi diszplázia, patella luxatio (térdkalács ficam) és pajzsmirigy alulműködés.
Karakter
A csau mindig egyetlen gazdához kötődik erősen, az idegenekkel szemben pedig igencsak tartózkodó. Azt tartják róla, hogy bármikor képes lenne meghalni gazdájáért, de nem szívesen engedelmeskedik neki. Sőt, esetenként erősen domináns és hatalmaskodó tud lenni, és ha hagyják, könnyen agresszívvé válhat. Megfelelő nevelés mellett azonban rendkívüli módon barátságos és gyengéd azokkal, akikkel együtt él.
A misztikus keleti világ, a hűség és az odaadás érdekes egyvelege ez a fajta.
Küllem és ápolási szükségletek
A csau csaunak két szőrtípusa ismert, bár tény, hogy a hosszú szőrű változat az ismertebb. Mivel azonban mind a két szőrtípus sűrű, így rendszeres kikefélésre és fémfésűvel történő fésülésre van szüksége. Nagyon lényeges ápolási feladat az arcon levő redők és ráncok tisztán és szárazon tartása. Ennek hiányában könnyen bőrfertőzés alakul ki ezeken a területeken. Ugyanígy figyelmet igényel a fülek mögötti vastag bőr, ahol ha a szennyeződések lerakódnak, szintén fertőzés alakulhat ki.
Mozgás
Meglepő módon a csau csau nem igényel sok mozgást, nem kell naponta többször kimerítő, hosszú sétákra vinni. Természetesen – akárcsak a többi kutya esetében – az egészségügyi sétákon túl legalább napi egy alkalommal be kell iktatni egy hosszabb sétát.
Nevelés
A csau kellően önfejű, általában azt csinálja, amit akar. Ezek miatt nevelése kemény, de korrekt embert igényel. Még makacssága esetén sem engedni a vágynak a túl kemény bánásmódra, ugyanis a csau egyáltalán nem szereti, ha hajcsárként bánik vele a gazda. A fajta távolságtartó természete és erős őrző-védő hajlama miatt már egészen apró kölyökkortól intenzív és mindenre kiterjedő szocializációra van szükség.
Nem szabad megfeledkezni arról, hogy látszólagos közönye és nyugodtsága mögött igen kíváncsi és érzékeny természet bújik meg. Mivel alapvetően bizalmatlan, ámde lételeme a szabadság, elkerülhetetlenül fontos a rövid pórázon tartás – minden értelemben.
Etetés
Esetenként a húsban gazdag táplálás bőrproblémákat okoz. Sokan úgy tartják, ennek oka az, hogy őshazájában leginkább gabonából állt étrendje. Akármi is az ok, a fajtának kiegyensúlyozott összetételű táplálékra van szüksége.
- Származási hely: Kína
- Magasság: kan 45.00-56.00 cm/szuka 43.00-51.00 cm
- Súly: kan 20.00-31.00 kg/szuka 20.00-31.00 kg
- Szőrzet: Két szőrtípus létezik. A hosszú szőrű változat tömött, dús, egyenes, elálló, elég durva fedőszőrből és puha, vastagszálú, gyapjas aljszőrből áll. A nyak körül gallér. A rövid szőrű változat dús, tömött, rövid fedőszőrből és dús aljszőrből áll
- Szín: Vörös, fekete, kék, őzszínű, krém
- Testméret: Közepestestű
- Taníthatóság: Nehezen tanítható
- Szőrtípus: Rövid szőrű
- Szőrtípus: Félhosszú szőrű
- Szőrápolási igény: Rendszeres kozmetikát igényel
- Mozgásigény: Közepes mozgásigényű
- Lojalitás: Mindenekfelett hűséges
- Védelmezőképesség: Agresszívan védelmező
- Állat kompatibilitás: Nehezen fogad el más kedvenceket
- Gyerek kompatibilitás: Semleges a gyerekekkel