Kifejezetten intelligens, független, a családdal szeretetteljes, ám az idegenekkel szemben tartózkodó fajta. Egy orosz kék macska sosem barátkozik akárkivel, nem bújik bele mindenki ölébe dorombolni egyet, azonban a gazdájával és a családdal szemben a végletekig lojális.
Eredet és történet
Az orosz kék macskafajta az Oroszországban található Arhangelszk város kikötőjének szülötte. Az északi város klímája bizony eléggé hideg, így a város szülöttének tömött, sűrű bundája is utal eredetére. Az orosz tél legendásan kemény hidege ellen bizony védekezni kell. Eredete miatt arhangelszki kéknek is gyakorta nevezik ezt a fajtát, bár a XIX. században még „maltese” és „idegen kék” macska nevekkel is illették.
Angliába és Észak-Európába az 1860-as években kerültek az első orosz kék cicák, mégpedig tengerészek közvetítésével. 1875-ben debütált kiállításon a fajta, mégpedig a londoni Crystal Palace-ben. Első kiállítási szereplésén még egy osztályban indult más kék színű macskákkal, azonban a bemutatott egyedek típusa erősen eltérő volt. Ennek ellenére már az első szereplés után megemlékeztek az újságcikkek az orosz fajtáról : azt írták, hogy nagyon bájos, igencsak szőrös, és leginkább a szürkés vadnyúlra hajaz.
Egy Mrs. Carew-Cox nevű tenyésztő hölgy először az 1890-ben kezdett orosz kék macskákat importálni, majd később tenyészteni és kiállításokon bemutatni. Leírása szerint a fajta rövid, ezüstös szőrű, a fülei nagyok, a szemei egymástól távol ülők, az arca keskeny, természete pedig kedves és bájos, igen intelligens. Hivatalos elismerést a fajta csak 1912-ben kapott, ám ekkortól már nem kellett közösködni más kék macskákkal a kiállításokon.
A két világháború majdnem a kihalás szélére sodorta a fajtát, sajnos csak kevés egyed élte túl a világégést. A fajta életben tartása érdekében a skandináv és brit tenyésztők kénytelenek voltak más fajtákat segítségül hívni, és sziámi, valamint brit kék macskákat vontak be a tenyésztésbe. A sziámi hatására sajnos nem csak a küllem, de a szőrzet textúrája is jelentősen megváltozott és hosszú évtizedekbe telt, mire visszakeresztezésekkel sikerült elérni az eredeti megjelenést. Ehhez szükség volt a korábbi import brit vérvonalakra, melyeknél megvolt az ezüstös színű, plüss-szerű szőrzet. Néhány skandináv vonalat is használtak, mégpedig jellegzetess tiszta, fényes szemük és a fej típusa miatt. Ezen kemény munka eredménye lett a ma ismert orosz kék típus.
Egészség
Az orosz kék macska átlagos élettartama 10-15 év. Mind a fajtatiszta, mind a keverék macskák esetében előfordulhatnak genetikailag öröklődő betegségek. Az orosz kék alapvetően egészséges fajta. Amire érdemes figyelni, az a masszív, jó étvágy, mely akár elhízáshoz is vezethet, ha a gazda nem figyel oda kellőképpen.
Karakter
Kifejezetten intelligens, független, a családdal szeretetteljes, ám az idegenekkel szemben tartózkodó fajta. Egy orosz kék macska sosem barátkozik akárkivel, nem bújik bele mindenki ölébe dorombolni egyet, azonban a gazdájával és a családdal szemben a végletekig lojális. A családtagokkal már igencsak bújós, imád kedveskedni nekik, és a legnagyobb öröme, ha a családi ágyban alhat. A zajt, az állandó jövés-menést nem kedveli, az ideális számára a nyugodt és csendes környezet.
Küllem és ápolási szükségletek
Az orosz kék macska szeme nagy és mandula formájú, a színe élénk zöld. A szemek távol ülnek egymástól. Bundája kétrétegű, sűrű, tömött, színe kékes-szürke. Az aljszőr puha és pihés, a fedőszőr finom, plüss-szerű, selymes tapintású. Az alapszín ezüstös-kék, bár előfordulhatnak világosabb vagy sötétebb foltok a bundában. A macska csontozata finom, teste hosszúkás, megjelenése harmonikus. Az izomtónus erőteljes, de nem robosztus. A fülek nagyok, hegyesek és egymástól távol ülőek, a fej nagy és ék-alakú. A farok vastag, puha, rövid szőrzettel dúsan fedett.
Az orosz kék nem igényel intenzív, gyakori szőrápolást, de heti két alkalommal célszerű kikefélni a bundát. A fogak ápolása fontos, lehetőleg minél gyakrabban. Fürdetést nem igényel, de vedléskor segít a kihullott szőrszálak hatékony eltávolításában.
Az orosz kék macska igen kényes az alom tisztaságára, a rendszeres takarítás és gyakori alomcsere fontos.
A fajta legjellegzetesebb ismertetőjegye kék színe. A szőrzet egyszínű kék, a szőrszálak vége pedig ezüstösen csillog. Más szín nem megengedett, bár időnként előfordul, hogy a toroktájon fehér folt látható a szőrzetben, ugyanakkor ez a kiállításokon hibának számít, az ilyen macskákat diszkvalifikálják. A különleges megjelenést a mályvaszín talppárna csak fokozza.
Mozgás
A kölyök orosz kék cica igen játékos és élénk, ám ahogy idősebb lesz, előnyben részesíti a gazda ölében pihenést, és nem igazán kívánkozik a szabadba. Idősebb korára aktivitási szintje drasztikusan csökken.
Nevelés
Az orosz kék macska igen jól elvan gyerekekkel, és kijön más állatokkal is. Kedves, csendes, alapvetően félénk természetű, de nagyon szenzitív, szinte azonnal reagál a gazda hangulatváltozásaira. Nem igazán nyávogós, általában csak azért hallatja hangját, hogy ő maga hallhassa. Nevelése nem éppen könnyű feladat, mert domináns személyisége miatt a korlátokat igen nehezen tolerálja.
Etetés
Az orosz kék macska esetében az etetésnél különösen figyelni kell az adagokra, valamint a jutalomfalatok mennyiségére, ugyanis hajlamos a hízásra.
- Származási hely: Oroszország
- Súly: kandúr 3.00-6.00 kg/nőstény 2.00-4.00 kg
- Szőrzet: Rövid, egyenes szálú, rugalmas
- Szín: Egyszínű, világos szürke
- Testméret: Közepes macska
- Szőrápolási igény: Minimális ápolás
- Állat kompatibilitás: Könnyen elfogad más kedvenceket
- Gyerek kompatibilitás: Jól viseli a gyerekeket
- Családdal való kompabilitás: Ragaszkodik a családjához, otthonához
- Szőrhullás: Közepesen hullik a szőre
- Játékosság: Szeret játszani
- Intelligencia: Intelligens