A bohókás megjelenésű bearded collie örökké vidám, mindig pezsgő természetű, féktelen, ráadásul a család mókamestere is, hiszen igazi bohóc, esetenként pedig nagy szélhámos. Nem csak a család minden tagja iránt van tele szeretettel, de a gyerekek iránt rajong, kiváló terápiás kutya, és kifejezetten barátságos az emberekkel.
Eredet és történet
A bearded collie olyan lengyel alföldi pásztorkutyából alakult ki, melyek néhány példányát az 1500-as években Skócia partjainál hagyták, és amelyek ott szaporodtak tovább, kereszteződve őshonos pásztorkutyákkal. A korai tenyésztők a szelekció során kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a megmaradt egyedek képesek legyenek az önállóan munkára, azaz a pásztor segítsége nélkül döntést hozni a nyájjal kapcsolatban, ha a pásztor éppen távol volt a nyájtól.
A legkorábbi leírások egyike szerint ez a kutya „nagy, durva, bozontos kinézetű kuvasz, kinek szőre olyan, mint a lábtörlő, a szőr szerkezete kemény, rostos, fülei pedig a fejhez közel lógnak”.
Idővel azonban más fajták vették át a népszerűségi listák top helyeit, a bearded collie pedig a kihalás szélésre került, és azok a skót gazdák, akik továbbra is tenyésztették, nem törzskönyveztették a kölyköket, nem jártak velük se kiállításokra, sőt, versenyekre sem. Hogy mégsem tűnt el ez a bájos és kiváló fajta, az egy skót állatorvosnak köszönhető. Dr. Russel Greig intenzíven érdeklődött a skót juhászkutyák iránt, különösen pedig a szakállas ebek tetszett meg neki, így hát 1912-ben megalakította az első fajtaklubot, és megalkotta az első, bár még korántsem teljes fajtaleírást. Munkáját csak az első világháború szakította meg, de a háború végeztével, egy kis kihagyás után 1930-ban indultak új próbálkozások a fajta széles körű megismertetésére. Sajnos, ez a munka nem járt túl sok sikerrel.
A ma ismert típust először 1940-ben láthatta a nagyközönség, mégpedig egy G. Olive Willison nevű angol hölgy jóvoltából. Mrs. Willison valamilyen módon szerzett egy beardie kölyköt, és Jeannie-nak nevezte el, majd hamarosan kerített mellé egy kant is, Bailey-t. Így már belekezdhetett a tenyésztésbe. A hölgy Bothkennar kennelének kutyái alapozták meg a fajta modern típusát, olyannyira, hogy napjaink bearded colliejainak nagy részre visszavezethető Jeannie-ig és Bailey-ig. Mrs. Willison 1955-ben új klubot alakított, és 1964-re elkészült az első, komplett fajtastandard.
A fajta nevét jellegzetességéről, az alsó állkapcsától a mellkasáig lógó szakálláról kapta, ugyanis a bearded szó jelentése szakállas.
Egészség
A bearded collie átlagéletkora 12-14 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, autoimmun betegségek, szemproblémák, csípőízületi diszplázia, és pajzsmirigy alulműködés.
Karakter
A bohókás megjelenésű bearded collie örökké vidám, mindig pezsgő természetű, féktelen, ráadásul a család mókamestere is, hiszen igazi bohóc, esetenként pedig nagy szélhámos. Nem csak a család minden tagja iránt van tele szeretettel, de a gyerekek iránt rajong, kiváló terápiás kutya, és kifejezetten barátságos az emberekkel. Bizalmatlanság, félénkség nyomokban sincs benne. Azonban a skót ősök vére erősen jelen van benne, így tud erős akaratú vagy makacs is lenni. Nincs ezzel baj, hiszen ez a tulajdonsága tette évszázadokon át kiváló pásztorkutyává.
Küllem és ápolási szükségletek
A bearded collie sűrű, hosszú szőre rendszeres ápolást igényel, ami azt jelenti, hogy legalább hetente át kell kefélni és fésülni a bundát, megszabadítva azt a csomóktól és filcektől. A szemek, száj és fülek körül a szőrzetet hátra kell simítani, sokan masniba fogják, így könnyen ellenőrizhető és tisztán is tartható.
Mozgás
A beardie imád a szabadban lenni, a séta, a kirándulás kifejezetten boldoggá teszi. Az sem baj, ha hideg van, vagy hull a hó, az eső, ilyenkor is órákig elvan odakinn. Nem árt, ha van egy biztonságos, nagy terület, ahol a kutya kedvére rohangálhat póráz nélkül, mert ez számára legnagyobb öröm.
Nevelés
Értelmes, intelligens, fogékony fajta, mely igen könnyen kezelhető. Azonban eléggé független jellem, és ha valami nem az elképzelései szerint zajlik, azonnal közbelép. Mivel makacs és szeleburdi, a fejlődése nem biztos, hogy mindig a gazdi elvárásai szerint alakul, de mivel a kutya mindig szeretné családját boldoggá tenni, így a nevelés összességében véve könnyű. Barátságos természete miatt nem a legtökéletesebb házőrző, de igen jó jelzőkutya.
Etetés
Jó minőségű, fejlettségi fokának megfelelő, kiegyensúlyozott táplálékra van szüksége.
- Származási hely: Skócia
- Magasság: kan 53.00-56.00 cm/szuka 51.00-53.00 cm
- Súly: kan 18.00-27.00 kg/szuka 18.00-27.00 kg
- Szőrzet: Kettős szőrzet sima, durva, erős, bozontos fedőszőrrel és puha, bolyhos, testhez simuló aljszőrrel. Hangsúlyos szakáll.
- Szín: Palaszürke, vöröses őzbarna, fekete, kék, a szürke minden árnyalat, barna és homokszín, fehér jegyekkel vagy anélkül.
- Testméret: Nagytestű
- Taníthatóság: Tanítható
- Szőrtípus: Félhosszú szőrű
- Szőrápolási igény: Kozmetikát igényel
- Mozgásigény: Nagyon magas mozgásigényű
- Lojalitás: Hűséges
- Védelmezőképesség: Csak bizonyos esetekben védelmező
- Állat kompatibilitás: Könnyen elfogad más kedvenceket
- Gyerek kompatibilitás: Szereti a gyerekeket