Munkában, terelésben, őrzésben, vadászatban és a súlyhúzásban kiváló, mivel nem csak bátor, de elszánt is. A kemény, zordon külső és a teljes odaadással végzett munka után talán meglepő lehet látni, ahogy gazdájához bújik, szinte az ölébe ül és úgy puszilgatja „kutyamódra”.
Eredet és történet
Az amerikai pit bull terrier őse a korai görög masztiff típusú kutya, azaz a molosszusok. Ezek a hatalmas és erős kutyát a Római Birodalomban az arénákban harcoltak, sokszor nem csak egymás, de ember, de elefánt vagy bika ellen is.
A bull típusú kutya – ahogy a neve is mutatja – a mészárosok kutyája volt, munkájukat segítve a bikák körül dolgozott, valamint a vadászok munkáját támogatta a vaddisznók és más nagy vadak elejtésében. A feladatok addig alakultak és változtak a korabeli Angliába, mígnem kialakult egy sportág: a medve- és bikaharcok sportja. Ezeken a viadalokon a kutyák medvékkel vagy bikákkal küzdöttek, amíg csak végre 1835-ben be nem tiltották a véres, sokszor halálos küzdelmet. Ámde ezek helyébe léptek a kutyaviadalok, életben tartva azokat a fajtákat, melyek kirobbanó erővel, kitartással, olyan harapással és fogással bírtak, mely által a másik állat a halálba küldhető.
Nem sok kutya maradt fenn a rostán, ámde a mai amerikai pitbull terrierként ismert kutyák ősei, köszönhetően állhatatosságuknak, atletikus felépítésüknek, erejüknek, intelligenciájuknak és bátorságuknak, sikerült a ringben maradniuk. Sikerükben nagy szerepe volt annak, hogy képesek voltak harc közben is figyelni a gazdára, ami azért fontos, mert így érintés nélkül is lehetett irányítani, vagy akár vissza is hívni a kutyát. A népszerűségben az is közrejátszott, hogy a ringen kívül, a családi otthonban ezek az állatok hűségesek és ragaszkodó természetűek voltak.
Az első kutyák az 1800-as évek második felében kerültek a tengerentúlra, ahol újvilági karrierjük szintén az arénákban kezdődött. Persze a ringek első sztárjai még import egyedek voltak, ám hamar megindult az amerikai viadorkutyák önállósult tenyésztése, a saját típus kialakítása. A keresztezések elsősorban a korábban az országba került harci kutyákkal történtek, de bevonták a munkába az amerikai bulldogokat, masztiff-féléket és vérebeket, vizslákat is. A cél a legerősebb és legsikeresebb gladiátor kutya megalkotása volt.
Mikor aztán az 1860-as években a kutyaviadalokat az USA legtöbb államában betiltották, a korábbi gladiátorokból elsősorban vadászkutya és kísérő eb lett.
A kezdeti időkben elnevezése még nem volt, csak gladiátor kutyaként ismerték, ám 1898-ban végre hivatalosan is megkapta az amerikai pitbull terrier elnevezést. Chauncey Z. Bennett, a fajta nagy rajongója megalapította a United Kennel Clubot (UKC), ahol az első elismert fajta az amerikai pitbull terrier volt. Mivel azonban az AKC (American Kennel Club) és az UKC között szakmai és hatalmi harc folyt, a gazdák az AKC rendezvényein nem jelentek meg, mindez pedig a fajta másik szervezet általi elismerését akadályozta.
A kutyák staffordshire terrier néven való megjelölésével – mely egyébként szakadást okozott ellenzői és támogatói között – 1936-ban lehetőség nyílt az AKC regisztrációra. Az elnevezés 1972-ben tovább változott, mégpedig amerikai staffordshire terrierre, hogy könnyebb legyen megkülönböztetni az angol staffordshire terriertől. Az amerikai pitbull terrier és a staffordshire terrier tenyésztése több, mint fél évszázadon át egymástól függetlenül zajlott, így a modern pitbull erősebb felépítésű lett, mint rokona.
Manapság szerencsére a kutyaviadal a legtöbb országban illegális, így az Egyesült Államokban is, ámde a korábbi gladiátor pitbullok negatív megítélése máig megmaradt. Azonban a gazdák, akik olyannak ismerik a fajtát, amilyen valójában – valamint felelősségteljesen tartják és nevelik -, a fajta jövőjét tartják kezükben. Megfontolandó esetükben a mondás: „Punish the deed, not the breed!”, azaz a „tettet büntesd, ne a fajtát”!
Egészség
Az amerikai staffordshire terrier átlagos élettartama 10-12 év. Más fajtákhoz képest gyakrabban előforduló betegségek lehetnek: allergia, daganatok, szürke hályog, szívproblémák, csípőízületi diszplázia, pajzsmirigy alulműködés, PRA (Progresszív Retina Atrophia, azaz látóideghártya sorvadás), és kisagyi ataxia (egyensúlyzavarral járó megbetegedés).
Karakter
Ez a kutya az a fajta, melyet csak és kizárólag kellő tudás és tisztelet birtokában lehet tartani és nevelni. Ilyen gazda mellett egy amerikai staffordshire terrier kifejezetten kellemes társ, mely nem csak intelligens és kedves, de a gyerekekkel szemben gyengéd, szeretetteljes, játékos, kifejező, hűséges és sokoldalú, könnyen nevelhető fajta. Ám nem szabad elfelejteni, hogy más állatokkal szemben lehet agresszív és előfordulhat, hogy a kisebb állatokat zsákmánynak tekinti. Munkában, terelésben, őrzésben, vadászatban és a súlyhúzásban kiváló, mivel nem csak bátor, de elszánt is. A kemény, zordon külső és a teljes odaadással végzett munka után talán meglepő lehet látni, ahogy gazdájához bújik, szinte az ölébe ül és úgy puszilgatja „kutyamódra”.
Küllem és ápolási szükségletek
A staffi rövid és sima szőre könnyen kezelhető, bár nem árt rendszeresen átkefélni egy puhaszőrű kefével, hogy szép, fényes legyen, és mentes a kihullott szőrszálaktól. Alkalmankénti fürdetése szükséges lehet.
Mozgás
Egy staffordshire terrier számára napi többszöri séta szükséges. Fontos ez egyrészt azért, hogy fizikai állapota megfelelő legyen, valamint hogy a szükséges mentális kihívásokkal szembesülhessen és levezethesse kirobbanó energiáját. A séta jó alkalom a szocializációra, arra, hogy a kutya megismerhessen különféle típusú embereket. Ha nem kapja meg a kellő motivációt és mozgást, ha unalomba fullad a napja, a lakás berendezésén vezetheti le felgyülemlett energiáját.
Nevelés
Mivel a staffordshire terrier fogékony és értelmes fajta, így viszonylag könnyen nevelhető és számos területen képes kiemelkedő teljesítményre. Bár hagyományosan őrző-védő eb, kiemelkedő fizikai és szellemei adottságai sokrétű feladatok elvégzésére is alkalmassá teszik, persze csak abban az esetben, ha szocializációja és nevelése alapos. Lehet belőle sikeres és kiváló sportkutya, vagy akár társ a nagyvadak vadászatában. Nevelésének és tanításának, kiképzésének határozottan, de megfelelő jutalmazással és pozitív megerősítéssel, nem pedig a keménykezű drill módszerével kell történnie.
Bár hagyományosan őrző-védő eb, és igazán kellemes társkutya, rendkívüli fizikai és szellemei adottságai sokrétű feladatok elvégzésére is alkalmassá teszik, ha megfelelő nevelést és szocializációt kap. Nem csak kiváló sportkutya lehet, de akár nagyvadak vadászatára is alkalmas. Mindez azonban csak akkor érhető el, ha a nevelés valóban nevelés, megfelelő jutalmazással és pozitív megerősítéssel, nem pedig keménykezű drill.
Sok problémát okozhat a gazdának a szocializáció során, hogy a fajta megítélése nem túl jó, pedig érdemes a korai szocializáció időszakában a lehető legkülönfélébb találkozásoknak, különböző karakterű emberek megismerésének, és idegen helyek felfedezésének kitenni az állatot, hogy így magabiztos felnőtt kutya legyen belőle. Érdemes észben tartani, hogy a pitbull, a többi gladiátor fajtához hasonlóan nem támad emberre. Megfelelő szocializáció hiányában a fajta könnyen önfejű, kezelhetetlen és ezáltal a környezetére veszélyes kutyává válhat.
Etetés
Természetesen elsődleges fontosságú a jó minőségű, szuper prémium eledel, melynek kiválasztását az allergiára való hajlam figyelembe vételével kell megejteni. A táplálék adagolását az aktivitási szinthez kell igazítani.
- Származási hely: Egyesült Államok
- Magasság: kan 45.50-48.00 cm/szuka 43.00-46.00 cm
- Súly: kan 26.00-30.50 kg/szuka 26.00-30.50 kg
- Szőrzet: Rövid, testhez simuló, kemény és fényes.
- Szín: Minden szín megengedett, egyszínű, tarka, foltos. (egyes szervezeteknél az egyszínű fehér, fekete-cser, májszínű).
- Testméret: Közepestestű
- Taníthatóság: Jól tanítható
- Szőrtípus: Rövid szőrű
- Szőrápolási igény: Minimális ápolás
- Mozgásigény: Nagy mozgásigényű
- Lojalitás: Mindenekfelett hűséges
- Védelmezőképesség: Agresszívan védelmező
- Állat kompatibilitás: Nehezen fogad el más kedvenceket
- Gyerek kompatibilitás: Jól viseli a gyerekeket